 |
| Roger Salucci: La cravate-serpent |
Párbeszéd
„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”
„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Két etalont ismer:
csillagot, magot -
köztük a mekkora.
A nyakkendő kígyó? Avagy
csak bennem lakik kígyó,
aki néz?
Az ünneplés kényszer, avagy
csak bennem kényszeredik,
amit megidéz?
Magtáncunk éhem-e, avagy
bárkinek vethetném,
amivel igézlek?
A telihold körül párafirkálatok -
totemjeink, avagy rá se bagóznak, hogy éppen kire néznek?
Egy vékony határon innen, avagy onnan -
milyen tekergés cincál a
test-vetett magomban?
Egy létet őrölünk, avagy
számos élet bomlik a mindent
megőrlő malomban?
A jázmin gyengéd, avagy
a belém szivárgó védtelensége
sugallta képzet?
Lelkemből vágylak, avagy
csak a kígyóm ágaskodna rád,
ha nézlek?
Hatalmas vagy, avagy csak
annak mérnének beléd
kapaszkodó, illeszkedő magok?
Tükröződést látok-e szemedben, avagy
egy belülről fénylő,
tényleg parányi csillagot?
- itt kell lobogjanak az Emlékvásznak, Marla szavaira (ajánlottam már...)
- teljesen más ízzel a Napi operatív, egy feltárt jelentéshez (ajánlottam már...)
- más rétegében egy "szappanoperából", Szabó Zsolt képével
- aztán egy társadalmi borzalomhoz újra a Bevert szögek
- aztán egy hangolódás, Kállay Kotász Zoli haikujára
- és még sorolhatnám...
- itt kell lobogjanak az Emlékvásznak, Marla szavaira (ajánlottam már...)
- teljesen más ízzel a Napi operatív, egy feltárt jelentéshez (ajánlottam már...)
- más rétegében egy "szappanoperából", Szabó Zsolt képével
- aztán egy társadalmi borzalomhoz újra a Bevert szögek
- aztán egy hangolódás, Kállay Kotász Zoli haikujára
- és még sorolhatnám...
(A passzusra írt válaszvers szerephez jut a Jobb agyféltekés rajzolás kötetben)
