A kard - Felekezetiesség

Ogata Korin: Crows Full Moon (1710 körül)

Felekezetiesség

Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok, izraeliták, kik Istent csak félig-meddig hiszik és vallásuk dogmáiban egyáltalán nem tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek felekezetükért. A mozdonyból csak a kazánt vállalják, mely robbanékony, de a kerekeket nem, melyekkel járni lehet.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Lyukak az égen -

miért is leplezel le

minket, telihold?

Megáldom ezt a mémet,

ezt a trójai vírust,

szentelt vízzel hintem ezt a

propagandaelemet -

varjak ülnek reverendában egy ágon,

napvisszfény-fuldoklásban, mattfeketén.

Az igazunk egy fekete lyuk,

ahova mindenki más bezuhan.

Zakatolnak az áldott

génmanipulációk a szervezetekben,

most erősebben szorítsd magadhoz önmagad,

minékünk van igaza és

igazunk van minékünk -

olyan jelentéktelen, fémcsillanású tollpehely

kis különbség.

Megáldom ezt a harcjárművet

az elme felkent, feketülő G-pontján.

Legyen áldott minden fényelnyelés!

Így tanultuk az ostyát befogadni,

másképp képtelenség - csak így vagyunk képesek

visszfényében,

nem látszó tükörben.

Varjak ülnek reverendában egy ágon,

ha most meglátok egy papot, az jut eszembe: pedofil.

Ezt a reflektort ne világítsd a szemembe!

Jó, hogy innentől inkább elfogy,

persze majd kitelik - kitelik tőle.

Varjak ülnek reverendában egy ágon,

ha most meglátok egy papot, az jut eszembe, politizál

a szószékről, mintha hordó volna,

üres, kongó halashordó a nagygyűlés után.

A tömeg láttára Jézus felment a hegyre, és beszélni kezdett -

most kántáljuk el visszafelé ugyanazokat a szavakat.

Varjak ülnek reverendában az ágon,

biztos vagyok benne hogy dögevők.

Valamilyen vérvád megállna az ostyahold fényében,

megáldjuk ezt a BOOT-vírust, és

terjed, és terjed, és terjed - csak így vagyunk képesek

visszfényében, 

nem látszó tükörben.

Holdfényben, vagy nélküle, egyek maradunk

a éjszakával.

Lyukak az égen -

kinek mutatsz fel minket

ostya telihold?

a metszet testvérének egy kései, Meiji-kori atozurija (1900 körül)

- ide kívánkozik a Pártsemleges, egy kultúrkazánfűtő ostobaságára reagálva

- máshol már mutattam, de ide is fontos vonatkozásaival ülhet Jász Attila Rubljov (Tarkovszkij) verse, és a belefűzött komplementer

- kazánfűtő-lét, a magatartás a legprofánabb hit körül is ott sündörög, mesélné a Festett malaszt

- Jacek Yerka egy képére írt rácsodálkozás szintén ide vágyik (bár látom, máshol is lesz majd szerepe)

- s végül e magatartás jegyében fogant ellenszenveket váltana ki az Ízetlen tréfa