A kard - Az országhoz

kitudjaki?

Az országhoz

Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Régi dicsőségünk!

Hol késel az éji homályban?

S most épp kit?

Magyar nóta

megroppantott gerincű ország
valaha nyakas -
viadalra készen kárált
tyúkszaros kisudvarában
a vörös kakas

de aztán Mátyás megebédelte
ahány zsírcsepp
annyi tallér -
hogy páva se szálljon rája
kiszögezte megyeháza
tetőzetét is a pallér



megroppantott gerincű ország
nehéz a feje -
nehéz a sujtásos
kastélydarutollas
nem esi süvege

ül rajta turáni tempó
ahány vércsepp
annyi mementó -
valami
kis nyújtott segély nélkül
nem is tudná szegény fejét
magatartani



megroppantott gerincű ország
saját magát zsebeli -
tekintetét egymás koszos
tornacsukájánál feljebb
dehogy emeli

megint az a tekintetes
ahány csepp zsír
annyi tunk -
egyszer élünk! mit érdekel
végén dejsze' egytől egyig
úgyis rábaszunk!

- ide akar gajdolni (bár nem a fehérvári huszárok), a Vezérünk örül (ez ugyanúgy illett volna A Vezéremberről alá...)

- három ráírás: az Ércnél, Petri György Nagy Imréről szóló versére válaszolva, térrendezés idejéből, egy elképzelt versbeszélgetés Orbán Ottó A létező szocializmusról című örökbecsűjével, és egy harmadik, amelyben Kemény István A királynál című versére gondolok el választ

- a Ragozás, szerintem az egykori aktuálpolitikai tartalom magyarázata nélkül is 

- egy másik magyar nóta (adhatnék neki más címet is - de ha egyszer így hívják)

- a Diagnózis, a maga öreges lassúságával

- és végül egy nyílt levél, amit egy fiatal, rajongó lelkületű kollégámnak címeztem (és rajta keresztül a hitben égő, ifjú szíveknek, úgy általában)