A kard - A sors

Az "Instagram-menekült" - érzékenyítő szándékkal megrendezett jelenetek insta-sorozata; egy fiatalról, aki Afrikából Európába menekülne. Amikor a média "igazat hazudna". Fordítva sült el... komoly felháborodást okozva, azok körében, akik amúgy érdeklődéssel és empátiával fordultak a kérdéshez, és a valóság-látás illúziójával követték.

A sors

Cserélnél-e sorsot valakivel?

Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

lehet igazat

hazudni - szándékkal szőtt

műsors műsorát?

Színész játszik a léttel,

létet játszik az átélés,

fájdalmat látszik az átélés,

látszik az át-élés -

minden igazat hazudik,

nem látszik - játszik a fénnyel,

gonoszat játszik a benned

rezonáló részvéttel.

Színész, játszol a léttel,

szemeiddel szerepet élesztesz,

beleélés, villants,

az összkép megfelelő -

minden igazat hazudik?

Nem játszik a fényben a részvét?

Létet hamuzó kamuzó,

hamukép, kamu-lét, hamu szó?

Megölnek ezek a képek.

Szőné gyűrt érzeteinkre a megkötöző hálót.

Van a sors? Mindenki saját ízt szenved?

Hogy látod a másik létét? Hogy a magadét?

Fogy a magadé. Megadásod puha test -

ráng. Harapódik a médiaszájban. 

Tartósított íz, kamrában a

savanyú. Vagy a lekvár.

Fogy a magadé. Hiteled fogy.

Nincs hova szólni. Szó elszáll. Pernye az

írás. Photoshoppolt képen stoppol

shoppol a szörnyeteg életlenség.

Ez az élet? Hazudunk reggel, és

hazudunk este. Saját ízt. Képes

képtelenül. Igen. Ez van?

Mindenki csak az egyként rá

mért sorsot viseli - de ez itt nem

látszik. Néma halak testsíró úszásaiban.

Madarak rekedésében. Vadak éles,

ágreccsentő szívritmus-kihagyásában

sem lakozik más. Ehetetlen

műsors látszata lettünk.

Mű sorok.

- az érzékenyítés kevésbé megosztó formája - bár nyilván minden jó szándék ellenére szintén egy fantázia-réteggel is terhes az Illegál

- amit a sorsról és akaratról lehet, azt szerintem elmondja Tom Stoppard Hamlet-facsarása, a Rosencrantz és Guildenstern halott - vagy másfelől nézve Vonnegut Macskabölcsője (meg a fele életműve), bár e témában a számomra legfontosabb tanítások Hamvas kisregényeiben találhatók

- egy sors-rokonság felmérése - sokat segített, hogy valóságosan is ott álltam Berzsenyi otthonával szemben (otthon éreztem magam...)

- máshol, másért már megidéztem, de ide is beszél a Folyondár

- s végül amikor beleláttam a kötelékek hálózatába, éretlenül és véletlenül - úgy, hogy valójában soha nem tudom ezt se megköszönni: A kedves és a macska