A szárny - A hírvágy

Dmitry Markov fotója

A hírvágy

Ne kívánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kíváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás. 

Ne kívánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes. Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.

Dicsőségedet és hallhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Verőfényt hagyunk

örökül, kiürülő

pályaudvaron.

Az utolsó sípszó veresége* előtt,
a sínek szabott irányába eső
átjárón a pályaudvar féreglyukába is
bebotorkál a gazdátlan, elszabadult
gurulós bőröndök között botorkáló,
végig nem képzelt testtartásotokban is
lakó kiesés fenyegető lehetősége.

A rendező ország követeiként,
mintegy terelve a terelhetetlen
indulatokba gyűlt kilométerek
figyelmét az eredményjelző tábláról -

a menetrend jobbára változhatatlan
ritmusában ütemes bizonyossággal
zakatol az örök hírnév helyett
a lehetetlennek gondolt késés:

hogy kiestetek. De ez is tegnapi
hír már, tegnapelőtti, szombati;
és most szerda, csütörtök, péntek,
eztán ez a másféle menet,
rend örökös kételye lüktet ütemes
csattogással alattatok: a mi lett volna ha.
Sínek és kerekek. Sínek és haza-
szállingózó, szomorú szurkolók.

*midőn ezt írtam, tiszta volt az ég és Oroszország épp kiesett a maga rendezte labdarúgó VB-ről (hír volt - már nem hír)

- személyes kötődés a születésnapomon át: a Porcelán ünnep

- ide toporog a galamb Dante fején Kemény Zoltán képein - s az alájuk írt sorokban

- ide (is) fintorog a Születésnapi köszöntő

- ide artikulál a Lélek sötét éjszakája

- s végül ide (is) sír indiszkrécióink fosztó meséje a Levélhullásban