A forrás - Az élet idomítása

Guido Daniele testfestménye

Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.

Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

kár, ha az egyetlen

hő, amit elismerek

a test-meleg?

(nap test-melegét

burkolja köréd - és te

nem szelídülsz meg:)

nézd, ez az egyetlen

tűz, amit felismerek -

a test-meleg

Írom az első hideg hajnalba téve,
égettetem sikollyá préselt testek szenét,
tüdejétől fosztott nyers szárak évgyűrűs hasítékát,
ez a kígyó itt fázik, ez a hüllő, szőrt húzna magára,
azért zabál, hogy legalább belül égjen,
nyeldeklés közben nem fújod a sípot, nem bűvölsz,
csak egy nyomorult szád van, zabára, csókra, dalra,
igények véges igéje módra hideg lett
írom az első hűltebb hajnalba téve.

Az égi hőközpont most egy darabig
számunkra csökkentett üzemmódban működik.
Ennyit számít a beesési szög, látod, milyen
kiszolgáltatott az életed, ha a hőre akasztod?
Azért zabálok, hogy legalább belül égjek,
megégettetem sikollyá préselt testek olaját,
a hőközpontban tisztán és szennyeződés nélkül -
csak a melegét kapom némi hőveszteséggel
igényes végek igéje módra hideg lett.

Írom az első hideg hajnalba téve,
rám tekeredett s nem gyönyörködöm többé,
bár a bomlás is hő és sejtek szerelme -
a kígyóm fázik, szőrbolyhos öledbe fúrna,
a meztelen lélek felszeletelve reszket bennünk,
minek fogadtad el a felkínált almát, minek fogadtam
igények, végek ideje módra hideg lett
nem fáznék ha tökéletes érték mérné, nem emlékeztetne:
kiűzetettünk, vagy hát inkább kiköltöztünk magunktól.

- idevág a Bánki Éva gondolatából bontott, Fred Tomaselli képére ültetett Kiűzetés
- szintén ezt az aspektust fűzi laza szövedékébe a Folyondár
- a Sasa Gyökér képére firkált haiku-sor, a Kiűzetés előtt
- A képzelethez már linkeltem, de ide szorosabb kötelékek fűzik a Mágikus realizmus ciklusából az Óriást
- s ide kívánkozik még az állapot feltárására tett legszemélyesebb kísérletem, a Tündérfürt, aminek lett egy meghallgatható-nézhető verziója is.