A kard - A szeretetről

Sasa Gyökér képe

A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ajándék hullám

Nárcisz - nézegesd magad

megtöretésben

évek, hullámok,

mi sem változik - a szél

borzolja tükröd

Beszélgetés a szeretet kereséséről

Horváth Krisztának

Sohrab Sepehri:
Hát menj végig azon az úton


Első hajnalhasadáskor
kérdezte a magányos lovas:
Nem tudod véletlenül,
a Szeretet hol lakik?


Csöndesen forogtak az egek
kivéve a gyászoló felhőket
kivéve a hulló csillagokat.

A zarándok a ragyogó ágat
a homok sötétjének adva
így válaszolt:

“Látod azt a nyárfát?
Nos, épp a nyárfa előtt van
az az ösvény, amelyre gondolsz, úgy hiszem.
Mert zöldebb az, mint az égi álom
és a szeretet mély kékje
árnyékozza bőven.
Igen, Ha Látod.

Hát menj végig azon az úton.
Eljutsz majd az érzékek kertjéhez.
Fordulj ott a magányos tó felé
hallgasd a levelek mesteri himnuszát
figyeld az örök kutat
amely az ősi legendák forrásából fakad
míg elhalványulsz az áttetsző félelemtől.

S amikor éles zaj hasít
a tér áramló meghittségébe
egy gyereket látsz majd
egy fa tetején
a baglyok fészke mellett:
arany tojást remél.
Igen, Ha Látod.

Biztos lehetsz benne:
a gyerek utat mutat neked.
Igen, csak annyit kérdezz tőle:
a Szeretet hol lakik?”

(Maryam Dilmaghani angol fordítása-átirata alapján, a Wang folyó versei oldaláról, a blog házigazdája, Sajó Tamás fordítása)

shizoo:

Útkereszteződésekben

A sokadik év hajnalhasadásában 

kérdezte a magányos lovas

az aranytojást leső gyereket a fán:

"Nem tudod véletlenül

a Szeretet hol lakik?"

A baglyok a tolvaj kezét lesték,

a tolvaj a baglyokat leste -

kivéve amikor a lovasra pillantott

felhő mögül kisápadó hold.

A fészekre meredve,

tojást remélve felelt:

"Láttad az útelágazást,

ahol a kereskedők szekerének

kitört a bal első kereke.

Azon a szekéren remélt

a Szeretet.

Láttad azt a kapualjat, ami

kékebb volt mint a hajnali ég

színéből merítkező tenger.

A kapu mögött ott 

várt a Szeretet.

Ültél a legendák kútja mellett

éveken át és egyszer

hozzád ért egy kéz, de te

elrántottad a magadét, mert

legendára figyeltél...
abban a kézben vágyott a Szeretet.

Igen. Akkor

hasított éles zaj az elhívatásba.

A Szeretet mindig felbont mielőtt kötne.

Anyád is így hagytad magára,

hogy öregségét szomorú

vásznakba szője.

Menj vissza, ahonnan jöttél.

Valamelyik Szeretet

vásznába szőve még lehet, 

meghitt magányban tétovázik,

ahol halványulni hagytad.

És most hagyj békén.

Mindjárt

kitojja a tojó a tojást."

- először is ide vág a Tao te King 67. versének fordítása (amit Tőkei Ferenc nyersfordításából és az összes elérhető magyar műfordításból szűrtem le magamnak)

- ide vág a Shizoo kötetben fontos szerephez jutó (bár kissé avult) Virulens (Jaya Suberg képére)

- és az ott szintén szerephez jutó Mária-siralom, ami György Erika képére született

- a magyar irodalom tán legszebb hangú szeretet-koldusa, József Attila siratása, slam formában (megtekinthető hallgatható verzióban is)

- És megmutatom ezt a hangfelvételt, ahol az egyik inspirációs bázisom, a Wang folyó versei blog gazdája, Studiolum, Sajó Tamás mesél az életéről és szemléletéről.