A fészek - A tárgyak visszája és színe

Visszája

Francesca Woodman-nek és Kemény Zoltánnak

Zoltán Kemény: Bouquet
(Francesca Paraphrases II) 2017

A tárgyak visszája és színe

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc. A dolgok érzékelhető mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok a visszájukat fordítják az érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen van a dolgok közös lényegében, de nincs jelen a dolgok sokfajta érzékelhető megnyilvánulásában, ahol a tünemények serege hullámzik.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

száradva hulló

hámsejtjeidre

ráírtad ezt: veszendő?

Lényegtelen szomorúságú
kifosztatások alá vetett -
hová mérged a sehova nyílás,
hová dugtad a tekinteted?

Üres - hiába, első ráncok
felébe tépett éhe alatt,
hová mérged a sehova nyílás,
hová dugod el gyűrke magad?

Míves hiába művelt művel
kitörölt emlék - sehol se jel,
milyen mélységek fölött inog
a hagyjál, a mindegy, a nem érdekel?

Igazad nézet-hitelességét,
kifosztatásod éj-viseled -
meztelenséged hova szakítod.
kinek tapadnál, milyen jelet?

Lényegtelen szomorúságú
kifosztatások alá vetett -
hová mérged a sehova nyílás,
hová dugod a tekinteted?

"itt csak a bomló

dolgok közegében gyúl fény"

szólt a lidérc

Színe

René Magritte: A rend barátja

A tárgyak visszája és színe

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc. A dolgok érzékelhető mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok a visszájukat fordítják az érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen van a dolgok közös lényegében, de nincs jelen a dolgok sokfajta érzékelhető megnyilvánulásában, ahol a tünemények serege hullámzik.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Tüneményföldön

Isten csak kívánság - és

nem a magáé?

Elválasztottad, el magad, Uram

külön te és külön a "legyen?"

Külön kerül mind az egeké.

Külön kerül. Arcerezetem.

Sértődött világod, szakadásod

elfordul tőled és testünkbe lüktet?

Külön kerül minden. Az irány

hamis. Ha így hívnak egüknek. 

A dolgok iránytalan nézésű - dolgok.

Nézhetnek rád is, Tértízirány...

...ahogy beszédül a határtalanba

minden magára ébredő parány.

Csak mi nem vagyunk képesek!

Kép nem jött. Képed. Közénk nem hasít.

Beszédültök maga-feledésbe,

pedig. Hasítok. Csajok és pasik.

A dolgok tőlünk független -

a dolgok... lehet, hogy tőled is?

Képzeld el hét napnak a teremtést.

Persze. Tőled kitelik ez is.

Háttal nekünk, a széles üres égen?

Mi megfaggatjuk itt a dolgokat!

Az éden füstjén alma-robotoltok.

Szállva is csak úgy. Ha kormosak.

Elválasztottál? Megtagadlak itt:

nem létezel! Nem is vagy kívülem!

Alig párat pördül a golyód

és nem leszel - s én benned létezem.

Elválasztottál, mindentől, Uram?

Karc kövek vagy? Súrló szembeszél?

Vagy végképpen magadra maradtál -

vagy mindkét hangban Isten beszél.

- Francesca Woodman (szintén Kemény Zoltán által átfogalmazott) másik képét egy rácsodálkozás is röntgenezi, mint ahogy egy képsorozatát is a veszendő képfestőnőnek, s mint ahogy Kemény Zoltán egy másik átfogalmazását

- ide vág Hegedűs Gyöngyivel való beszélgetésünk egymástól távolodó két részlete, szintén e mindent korán szélbe ejtő lány képei alatt

- máshogy, de ide tiszteleg Peer Krisztiánnak a 44-51 (azóta 47-54, és még növekszik...)

- vitatkozik vele a Madárlátta

- s végül a visszájához vezet egy régi hangon a Belekötőút is

- a színéhez nyúlna óvatos, ihletett kézzel Haller Szabi Ladakhban készült képe, és a ráírásom is ezt szeretné (karácsony elő-reggelén...)

- ide szomorú Borbély Szilárd hangjával és módján az ő tamására az én péterem

- és ide tekint egy előérzet, ma csak egy makacs előérzet.