A kristály - Három vízszintes, egy függőleges

Shiro Kasamatsu: Passage (oban, 1962.)

Három vízszintes, egy függőleges

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó minden eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Papírfalon tánc-

vetülés - holt anyagán
áttűz az élet.

Egy szóval elvett örömét.

Érzet homályosulását.

Hang (visszhang) elhalását.

Út eltakaródását.

Átéltem már  - hogy inkább

halni akarjak csak

többet ne vedd el.
Egy szóval ne takarjon el.

Hangot ne halljak,

ne lássam - üres mező

ne legyek ha ez a

függőleges ebben a három

vízszintesben csak egy 

rosszul kitöltött, elszakított

keresztrejtvény.

Aztán reggel lesz,

a ködök fölött valami

elemi tisztulás.

Nem látszik az út,

mégis járunk rajta -

úgyis, csak annyira látvány,

amennyire egy papírfal 

mögül a lombok

lélegzeted szelébe merülő,

égnedves tánca.

Úgysem hallod,

hiába artikulálom?

Innen, a finomra csiszolt,

évgyűrűk rajzával hiába beszélő

asztal mellől?

Holt anyagánál

ülsz - de az élő film

vetülését nézed.

- a vetülésben lét gondolatához a Vendégségben adja magát (nem mellesleg olvassátok Kállay Kotász Zoltán haikuit...)
- de ide integet a képfestő, Stekovics Gáspár Zen-fotóira írt haikuk java része, a tündér-szemű Sasa Gyökér képeire ömlő szó, vagy Kiss Marianna számos hasonló fotójára írt vers... de ide hívhatnám Sárosi Ervin barátom, vagy Sashegyi József Zen-fotóit is
- és a válaszomban szomorkodó szemléletnek a feloldása (tehát itt is szerephez jut) a Zen