A fészek - Az élet megértése

Ferenczi Rékának
legalul van zene. indítsd el.

Kim Jung Gi: Inked

Az élet megértése

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mit a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata. 

Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkoztatni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Bőrvarrt rózsák

lényének eleven része

a tövises kín.

Lélegzed, létezed iramát,

hadd fájjon, ha fáj,

sikoltson, ha tű,

viseld el, ha festék -

lélegzed, létezed iramát,

viseled az estét,

testen viseled a testét.

Pontok megharapott összképét ragyogó

csúf, apró állat bőrén

csipkéz választott rajzban az idegen,

belefertőző rém -

pontok, fájdalmak, múlik majd, viseled -

de nem múlik a festett áram,

bőrön bőr, sikló hő nemcsak kín, idegen

érintés viharában.

Lélegzed, létezed iramát,

égessen, ha bélyeg,

sikoltson, ha tű,

érezzed, hogy élet.

Lélegzed, létezed iramát,

húst, levegőt harapó zsák -

viseled a rózsát.

Bőröd sorsában

viseled a rózsát - a

hervadásét is.

- szívrokona a Verdeső

- ezt lobogják az Emlékvásznak

- innen harap bogával a Tündérfürt

- ezt simogatja a Jó reggelt!

- ebbe mérgez az Eszik

- ebbe hímez a Jó reggelt, napfény!

- s nyergel végül a hitbe: Equus inanis
                        

- viselem a rózsát

Ez az én Orfeuszom hangja. Ez is verssé vált. 

Minden elemét olvasd el. 

Aztán olvasd újra, mint verset. 

Lista-vers.