A forrás - Az ős tudás

Athanasius Kircher: The cinder-field (1636)

Az Ős Tudás

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Az emberalkatban rejlő őstudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az őstudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.

Az őstudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.

Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az őstudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad. Aki a lényében rejlő őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Tudás őstudása,

tanuld, gyúrd, formázd, égesd

saját sarad.

Tudomásból fakadó hiteimben,
elméleteimben tágul a minden -
csillag-messzire, atoméj-mélyre lelátván
nézem: koronát fonnyaszt ez a látvány.

Tudomásból nyílik, hogy nincs eme fenség:
nincs ősi tudás, csak avult, hullt idegenség;
elhull a közép, önkény hogy ember az origó
- faragott képmás, sípol kicsi síp, fűzfarigó -.

Tudomásból nyert méretem oszlat:
aki ennyire köznapi, bármit orozhat,
megfojthatja bűze a többi parányt,
hisz törpe-valót érint, bármit bármibe ránt.

Tudomásból fakadó hiteim nyíltan
tagadó ős-ostobaságokra ezért ha kinyíltam,
lásd: itt is száz pergamen, ezer okirat
firtatja magán-magamon formázásaimat.

Ezer ok-szóból ezért nem kortyol a bölcs?
(Aki hallgat, metsz, keze képe gyümölcs...)
Látod, maradok lapsuhogásban huzatos balga:
nincs bölcselme, de lám, van kommentárirodalma.

Tudás őstudása,

hogy tanuld el magadtól

saját magad?

- idevág a világkönyvtárban lélektérképekről deliráló Léleklabirintus-slam

- ide tartozik a Szintlépés-slam, illetve az a prózaibb megfogalmazás, amiből született

- fontos komplementere a Boldogság - mert valójában persze másképp kéne tanulni, és valójában bennünk egyetlen tisztán zengő ős tudás van, de tény, meg kell érni rá... mert nem magadtól tanulod saját magad, hanem leginkább saját magadtól felejted.

- és ide tartozik a pillanat, amikor ebben a könyvtár-keresésben talán a legmesszebbre láttam, a Gondolatok a Világkönyvtárban, a Borges szavai szerint növő erdővel, aminek aztán lábjegyzete is lett.