A kristály - Genesis

Roger Salucci: 60. Nuit mysterieuse

Genesis

A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ígében gázolsz -

mert az ige testté lőn.

A teste: írás.

Amikor megnő a szavak súlya

és a Hold a Földhöz közelít.

Te és én ugyanazzal a megfoghatatlan

értékkel egymáshoz gravitálunk,

mert közöttünk továbbra is a csend -

a csönd köteléke.

A testünk megtöretik, amikor

összekeveredik a föld az éggel,

embersárral az emberi.

Te és én ugyanakkor ki- és belélegzett,

egymásból vett, egymásnak adott -

felhőalakba rendeződünk.

Amikor megnő a szavak súlya

elcsökken minden más.

Ez a vonzás entrópiája, hogy

egymáshoz láncol a kitaszításban.

De a bennünket űző pallos-angyal

sem tudja, hogy egymásban hordjuk.

Testetlenül, de bennünk lakozik.

A vállgödrömben, a belehajtott fejedben,

kiűzhetetlen sajgás az egymásban mégsem 

elveszített Paradicsom.

- idepofátlankodik alá egy elképzelt angol dal "nyersfordítása" (Neil Gaiman képregény-hősének elképzelt éneke)
- ide ülne egy Dékány Dávidnak szóló versüzenet
- itt tollászkodnának akik kirepülnek (némi Szőcs Gézával meg Kassákkal elegy tollakat)
- itt tévelyegnének a szavak a Léleklabirintus-slamben (szerepelt már...)

- ide is beszélne egy prózai dolgozat Stephen Fry Görög mitológiájáról
- ide (is) duruzsolna engesztelhetetlen sírkövei alól a Hitvita
- s végül ide verdesnek (Jónás Tamásnak ajánlva) a Szárnyak