A kard - A közösség-gyűlöletről

A. Aubrey Bodine képe

A közösség-gyűlöletről

A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető csoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jó ismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.

Effajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetüeket.

Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Gyűlölöm azt,

aki gőzfelhőt bodorít

csarnok egére!

Ezek az undorító vasutasok

a rohadt kötött pályájukkal.

Mintha az ember nem mehetne 

kötöttségek nélkül, csak úgy

ide meg oda. Oda meg ide.

Ezek a potyadéklélek kis egyenruhás

kalauzok. Meg állomásfőnökök.

Ezek a sárga-mellényes pályakulik.

Meg a mozdonyvezető főleg -

veri magát, pedig

egy koszvadt kormánya nincs.
(Persze Laci nem, Lacit ismerjük, a Laci
jó gyerek.)

De ezek mindent összekoszolnak a

nosztalgiafüstjükkel. Bizseregtetnek a

vezetéken sziszegő áramukkal.

Nézd meg hogy néz ki a sínek

környéke. Kivakart tájseb.

De eljött az idő. A

szabadság útjaival szemben

ezek a maradi pályák elvesztették

az összes versenyt.

Eljött az idő, hogy

a saját sínjeikre kötözzük őket!

Jól megcsomóztad? 

Az összes vasutast? Rá a sínre? Faja.

Csak egy vonat sem jön. Érted?

Késik. Nem jön.

Claude Monet: A Saint-Lazare pályaudvar (1877)

"Mozdonylihegést

akarok festeni - a

gőz-impressziót..."

- egy adott közösségen belül is lehet a gyűlölködő (aki típust, alkatot, magatartást gyűlöl ott), nemcsak kívül, erről beszél a Luminozitás
- amikor a csoport a politikusoké (tágabban: az elité), s a gyűlölet legalább annyira értelmetlen, ezt mutogatná túlzásba eséseivel a Ti
- idevág a Kitett tekintet, Susán Eszter mondataira
- gyökeresen ide Radnóti Miklós szavait is megidézve, őt sirató Abdai anzix
- ide is beszél az érzelgősségnél már megidézett Betlehembe
- s végül alapvető ide a kéjjel legtöbbet bántott közösség büszkeség-gesztusát megérteni akaró Pride-slam (olvasható verziója Stekovics Gáspár képével)