A kard - Noé bárkája

A látomás spirituálisan szabadabb korszakokban 

se lehetett több (se kevesebb) a figyelem eksztatikus 

gyakorlásánál. Hurkot vető perspektíva. 

(Lanczkor Gábor)

Kiss Marianna

Noé bárkája

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezetőhelyre, vesztőhelyre: nem törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül-érvényes mérték működik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed? mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb, a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti még a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.

Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít.

Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar felkapaszkodni. A Noé-bárka látszik a leggyöngébb, legegyügyűbb tákolmánynak, melynél egy bokor alja is többet ér.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

törzspart zátonyt ér

bárkád - fénylevelek közt

megrekedhetnél

A feleségem azt álmodta,
valahol lubickoltunk;
nem esett jól neki
az ébresztőórára felneszelni.

Én nem emlékszem -
amikor zárva az ég,
jobbára befelé zuhan
amit felküldenék.

Tudja, hogy mi várja:
molnár egy taposómalomban,
előre látható, mégis váratlan
garatakadozások közt.

Tudom mi jön ma, írnám:
miközben a mások garatjába
hordom a megrágható örömet,
átnedvesedem.

De soha nem tudom, mi jön -
soha nem tudjuk, ki jön,
pontosabban soha nem az jön be,
aki kopogtat.

Mégis. Ilyenkor, átható
esők idején még a váratlanban
is ott lakik valamiféle
gyöngéd, de kíméletlenül
ismerős álmatlanság.

- itt a helye a Németh Bálint: 8. Földhözragadt fohászára írt komplementernek, 

- három haikunak Sasa Gyökér egyik képe alá

- ide való a ballada, amit Hamvas gondolataiból szálaztam verssé Stekovics Gáspár képére

- egy másféle, de rokon özönvízről hadovál a strand hangosbemondója, amikor részeg

- egy másféle, de rokon elsüjjedést képzeleg a Katasztrófaturisták

- és végül egy érzés, ami lehet, tényleg Csendre int