2019. január 24., csütörtök

A fészek - A lét visszája és színe


Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje



A lét visszája és színe
Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.
Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban pedig a képzelet.
Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akár hányszor megismétli, a változatlant akár mennyire is megismeri, még sincs róla semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a változatlan épp úgy vezeti a képzeletet, mint a változó tünemény-sor az érzékelést.
Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.
Ha a változó „van”, az állandó csak eszme; ha az állandó „van”, a változó csak lidérc. „Öröklét van” és „öröklét nincs”, „Isten van” és „Isten nincs”, egyformán érvényes, aszerint, hogy az állandóból, vagy a változóból nézed-e.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Középen látod:
nincs közép - valahonnan
tünemény képzel.




Minden gyönyörül gyönyörűm,
könyörül nem könyörül - minden.
Gyönyör, ha változik, ha áll.
Gyönyör, ha kötnél, oldanál -
könyörül, nem könyörül: minden.

Minden tünemény gyönyörül
szolgál - gyönyörül a kín is.
Gyönyör, ha élet, vagy halál.
Allandósulsz, vagy foszlanál -
szolgál gyönyörül a kín is.

Minden gyönyörül e körül.
könyörögj, gyönyöröd múljon -
a kvantum éh, a porció,
a létre gyűrt emóció:
könyörögj, gyönyöröd múljon!

Minden gyönyörül, könyörül,
gyönyörül könyörül a fény is.
A nem foszló örökbe szó,
a nem hit és nem ráció -
gyönyörül könyörül a fény is.



Középen látod,
nincs közép - gyönyörül
könyörül a fény is.






- ezt az eszmélést kérdezi az Álombéli helyem
- ide mormol az Apokaliptikus Monológ (olvasd el Hamvas írását, amin alapul, írtam róla)
- ettől esik kétségbe egy versbeszélgetés Rakovszky Zsuzsa Parázs című alkotásával
- ide (is) lüktet egy beszélgetés a szeretet kereséséről, Sohrab Sepehrivel (Studiolumnak köszönöm a fordítást)
- teljesen más ízzel, de ide is kommentál a Naplójegyzet
- s végül a Prágai Tamás emlékére írt Félszerzetek is ide delirál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése