 |
| saját |
Vándorúton
Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van – a kő, a csecsemő – még nem szerzett magának semmi kincset s önmagában-véve szeretetre méltó. S a teljességbe érkezett lény, aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta és épp úgy nincs semmije, mint a kőnek, vagy a csecsemőnek: szintén önmagában véve szeretetre méltó. S a még el nem indult, s a már megérkezett: azonos.
A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek alatt roskadozik, csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésből lehet szeretni, vagy rokonság kapcsán, vagy részvétből, vagy a végtelen szeretet hőfok-nélküli, tökéletes egykedvűségből.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Kerülőút, vagy
tévút. Melyik? A cél
illúziója választ.
Lapszélen, ceruzával
Midőn ezt írtam, tiszta volt
...a kutya a rutniműtét után
a szétvágott csíkos pólómban békésen
aludt a lábamnál...
(Szaniszló Judit: Széljegyzet)
Midőn ezt írtam, tiszta volt
az ég, és én
sem voltam némi felületi sebhajlandóságot
leszámítva túl koszos -
jobbára csak elgurulok a padok mellett
ahova leülhetnék, a
távolságtartást szigorúan betartva
de mégse melléd,
hogy ne révedj fegyverbe a
vándor vidékitől,
aki éhes is, szomjas is, de főleg
vizelnie kell, már vagy harminc perce. Sajnos
a legtöbb étteremben nem boldogok a gondolattól:
élni
szeretnénk a lehetőséggel a távolságtartás WC-t bezáró
elővigyázatossága ellenére, pedig akár
le is fertőtleníteném magam után;
hiszen nem keltem
bajos szél zaját, a kerékpárom
karban tartott testét lovagolva,
a két hete megejtett ambuláns beavatkozás sikerült,
kicseréltük a kopó alkatrészeit,
hajlandó volna incselegni -
frissen ültetett, friss levelet bontó,
karcsú, koronás
facsemetéket kerülgetek, de megint
nem álltam meg a padod mellett, ételfutárként
egyfolytában siettet a mások várakozása,
pedig fertőz engem is a tavasz pofátlan pandémiája -
tegnap 17.45-kor; ma, 11.00 tájban,
mégsem voltam, nem vagyok, talán nem is leszek se
szeretetlen, se boldogtalan.
sem voltam némi felületi sebhajlandóságot
leszámítva túl koszos -
jobbára csak elgurulok a padok mellett
ahova leülhetnék, a
távolságtartást szigorúan betartva
de mégse melléd,
hogy ne révedj fegyverbe a
vándor vidékitől,
aki éhes is, szomjas is, de főleg
vizelnie kell, már vagy harminc perce. Sajnos
a legtöbb étteremben nem boldogok a gondolattól:
élni
szeretnénk a lehetőséggel a távolságtartás WC-t bezáró
elővigyázatossága ellenére, pedig akár
le is fertőtleníteném magam után;
hiszen nem keltem
bajos szél zaját, a kerékpárom
karban tartott testét lovagolva,
a két hete megejtett ambuláns beavatkozás sikerült,
kicseréltük a kopó alkatrészeit,
hajlandó volna incselegni -
frissen ültetett, friss levelet bontó,
karcsú, koronás
facsemetéket kerülgetek, de megint
nem álltam meg a padod mellett, ételfutárként
egyfolytában siettet a mások várakozása,
pedig fertőz engem is a tavasz pofátlan pandémiája -
tegnap 17.45-kor; ma, 11.00 tájban,
mégsem voltam, nem vagyok, talán nem is leszek se
szeretetlen, se boldogtalan.
- ide látszik a Ferdítés útról, zarándoklatról
- a tenger partján az Életszakító
- itt válnak külön Vándorok és fogadósok
- ide fordul ellenpontnak egy Dunaújvárosi este
- s végül lássuk "utazás" közben: Zarándok reggeli Haikui
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése