A szárny - Útravaló

Hirosige: A Tókaidó ötvenhárom postaállomása
23. tábla: Fuji-jeda

Útravaló
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Pikula mérték

bárkiből szabható -

bevert sár alól is.

Az arcod

Kívül csak véges és változó

van - örök nincs. Csak lassan érő.

Magunkban hordott nincs-kint a 

kincsünk.

Valaki tudja bennünk. Nem azt,

mekkora - csak hogy van. De

nincs, ki magába nyúljon érte:

elillan.

Kívül csak véges és változó

van - de rajtad, véges és változó

látványodon túl: magam mértékét

látom.

Amit te nem. Tükörbe csak 

rajtam keresztül nézel - viseld hát

örökbe gondolt, látszó, omlékony

játékom: az arcod.

Így jártál-októl

bevert sárral letörült-ektől -

nézd. Tanulj.

- egy az új versömlésben nagyon korán született versem ugrik ide rögvest, az Útféltükör Alpáriából (aminek a vezér-gondolatát aztán két slamben is tovább gondoltam, két egymástól független canga-slamben)
- fontos hozzáfűzés a saját, Weöresétől független Útravaló (Bert Hardy fényképével)
- ide vág (ide is) a Zarándok reggeli haikui (irónia-komplementerként)
- s végül a legelső hangmintavétel harmadik tétele