![]() |
Hirosige: A Tókaidó ötvenhárom postaállomása 23. tábla: Fuji-jeda |
Útravaló
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Pikula mérték
bárkiből szabható -
bevert sár alól is.
Az arcod
Kívül csak véges és változó
Kívül csak véges és változó
van - örök nincs. Csak lassan érő.
Magunkban hordott nincs-kint a
kincsünk.
Valaki tudja bennünk. Nem azt,
mekkora - csak hogy van. De
nincs, ki magába nyúljon érte:
elillan.
Kívül csak véges és változó
van - de rajtad, véges és változó
látványodon túl: magam mértékét
látom.
Amit te nem. Tükörbe csak
rajtam keresztül nézel - viseld hát
örökbe gondolt, látszó, omlékony
játékom: az arcod.
Így jártál-októl
bevert sárral letörült-ektől -
nézd. Tanulj.
- egy az új versömlésben nagyon korán született versem ugrik ide rögvest, az Útféltükör Alpáriából (aminek a vezér-gondolatát aztán két slamben is tovább gondoltam, két egymástól független canga-slamben)
- fontos hozzáfűzés a saját, Weöresétől független Útravaló (Bert Hardy fényképével)
- ide vág (ide is) a Zarándok reggeli haikui (irónia-komplementerként)
- s végül a legelső hangmintavétel harmadik tétele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése