A kard - Az emberismeretről

Erik Svetoft (forrás: Inkult Magazine)

Az emberismeretről

Az érzelgőség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket. A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

látjuk magunk...

beleképzeljük magunkat...

aztán gázt - adj gázt

azt a testet ott gátolja valami

nézd anyu film

beleérzel lehetnék én is

enyhén sós gondolatok folynak a karosszériára

nem film kisfiam baleset

én leszek a cowboy te az indián

de ma én akarok lenni a

most fontosabb dolgod van ennél

szegény miért nem vigyázott

szerinted hívott mentőt valaki?

látod ez a mi bajunk a közöny hogy 

nem segítenek

ne álljunk meg? 

tunkolni akarsz?

az a bácsi nem volt jó azért bünteti az 

úristen, nézd!

beleérzek lehetnél te is

tegnap is majdnem de jókor

ebben az epizódban a főszereplő

vagy legalább címszereplő

bár a cím így hangzik szabály az szabály

hülye név ez egy balesetnek

volt benne alapkonfliktus és középfordulat?

jellemfejlődés és sorskeze?

jó voltál te voltál az indián

fontosabb dolgod volna ennél

a totálkárosra tört címszerepnél

ma vonzó voltál és csábító

csak egy kalandor ötlet vezetett

ne állj meg

ezt a forgatókönyvet pancser írta

megérdemelte minek vezet az 

ilyen. ez egy ilyen csatorna

kapcsolj már el innen! ez egy baromság!

látjuk magunkat

olyan jók vagyunk - mindig

mi vagyunk a jók

*

velünk ugye nem

velünk anyu, ugye nem

történhet ilyen

- adja magát, a média tekintetbe vételét meséli (a jót és rosszat) egy igen régen formálódott s azóta slamszöveggé alakult játékom, a Meskete 

- Jancsi és Julis kapcsán egy komplementer, empatikusabb nézet is ide vág, Németh Kriszta érzékeny képsorozatára

- a választási szaktanácsadó, amit aztán mégsem mondtam el az akkor aktuális slamen (mert mást mondtam helyette). Fontos, idevág: a politikus is szereplő, a maga nekünk komponált valóság-filmjében.

- filmekről és könyvekről, érzelgősségről és klisékről a Könyvvizsgálók blogon írtam eleget. Ízelítőnek itt a B, mint bosszú (számos beleépített további linkkel), s a játékról, mikor mindez kifordul önmagából, s úgy szórakoztat (még mindig csak... de legalább már iróniával)
- s végül valami a film hatásáról, amikor a történetében a legkevésbé cincálja az érzelgősség, A Film után (s alatta tovább vezető útként, utóiratként a verset provokáló moziról született írás, ami különben a bosszú-bejegyzés linkjei közt is fellelhető)