A kristály - Az értelmét-adó s a lényét-adó

The most gifted natures are perhaps also the most trembling. 

Andre Gide

Sasa Gyökér képe

Az értelmét-adó s a lényét-adó

„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő. „Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; „teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi.

Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Cseresznyevirág-

lánykák szirmai hulltán

nőtt férfi-gyümölcs,

tükrödben csak a

szíjács, törzs, csak a holt test

húrja, mi férfi.

Amikor csobogás, de hiába
szeleket vár, hogy a test -
kimosott gyökerek csonkja ha
égbe kapirgál.

Amikor rögben a nyúlás
semmihez ér, sebe-sincs
sebződés az egész, és
dallama hallgat.

Amikor vereség. Persze,
csak a hely szünteti arcát -
csak amíg sarjú-harcban
győznek utódok.

Pedig ugyanő - csak egy illat,
ami leng, porzó, dús széllel
szirmok igéje, amit ős
anyaöl ringat.

- fontos rokonai a virágok köré szőtt szavak, mint a Szkafander, a Fohász (Stekovics Gáspár képével), az Áldás/Átok, vagy a Napraforgóm

- a gyümölcs jegyében ide figyel a Beszélgetés pirosról, feketéről (Fekete Annával...), a Nóta, és bizonyos aspektusaiban a Szintlépés slam (aminek van egy korrekten végigbeszélgetett prózaverziója is)

- de legerősebben a cseresznyevirágzás japán kultuszához fűzött versek mutatnak ide, a Létem, a Három haiga a Sakura ünnepre, egy rácsodálkozás Kawase Hasui fametszetére

- avagy virágzás és szirom, ahogy a Holló és virágzásban, Hiroshi Yoshida Kameido szentélyére való csodálkozásban (további linkelt utakkal alatta), Lakner Zsuzsának írt verslevélben, vagy Sashegyi József mandulavirágaira firkált szavakban megjelenik