A szárny - Haláltánc

Henry Rousseau: La Guerre

Haláltánc

Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát; aki egy szemétdombot összekapart magának, vagy akit dicsérnek, kiválónak érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen.

Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levőnek mind önálló igényei vannak, melyek az összhangot megzavarhatnák: ezeket a haláltánc hozza összhangba. Ne kiválóságra törekedj, hanem igyekezz az összhangot önmagadban megvalósítani, minden önálló igénytől mentesülni s akkor a haláltáncból kimaradsz.

Aki boldogságot kíván, mindig rohan és rohanása az összhangba simul. Aki összhangot kíván, boldog.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Küldd ki a ki 

valót, hívd be a be 

valót -  és használódj el.

Alatta a mindenséggel, amiből nőtt
felette a végtelennel ahova nőne -
játszik a lélegzetvétellel,
hogy mit szív be, és hova fújja ki,
játszik az aretével, aminek
énekeket szenteltek hajdan a vének,
játszik a szentháromsággal, a
kereszt vetése közben,
az éhe ad rangot-mértéket az aratásnak.

Alatta a mindenséggel, ahova visszatér,
felette a végtelennel, ahova visszatér,
játszik az életbe vonzás éhén,
az érintés sistergően igaz játékait -
játszik a szemétdombon, amit
szeretett tárgyaiból rakott,
játszik a mások által szeretett
játékok visszajátszott hangjának fényénél -
szomjúhozza a tökéletesség táncát.

Körülötte szavakból épített várak,
légypapír-indulatukba ragadt
sehova se tartó gyűlöletekkel,
miniszterelnökökkel és
ülnökökkel, álnokokkal, öldökökkel
szélfútt örök-ingatlanai inognak;
az önmagáért való éhséggel rakott
ordas tévedések, és a közeledő,
egyre hangosabban dübörgő paták -

körülötte a marcona semmi éppen
megint igazgatja a mások táncát,
bárányfűevést és kutya-jól-ugatást szabályoz,
törvényt rak az örök időkre az
összhang teljes hiányának hiedelmében,
körülötte az Orpheus-ének
halált megvető bátorságai vennék ki
törvény alól arra méltó önmaguk,
mindenki magáért énekel, ez a sokság -

alatta a mélység semmisülése,
felette az elfogyó lélegzetvétel,
körülötte az eszére büszke hangya
lepi el a léphető helyek teljes
szabadságát a horizontig,
és ő ma is csak azt az egy,
általa jól ismert dallamot dúdolja:
"valaki majd belesimul a porba,
valaki majd felmászik a létrán."




- saját észrevett táncom tükre a Profán hármasoltár
- ebben a tánc-fényben kap igazi kontúrt az Egy gyönyörködés nyomában (Szilvási Pál ihlető szonettje nyomában is...)
- ez a tánclépés-sorozat az Idővonal

- az areté idecsalja Robert M. Pirsig regényét, meg amit gondolok róla
- ide (is) néz beszélgetés közben (eltérő optikákkal) Hegyedűs Gyöngyi szavaival perlekedő szavam
- s végül persze hogy ide is szól az Égösvény, különösen a zárlata, az Utószó