2018. november 26., hétfő

A forrás - A mozdulatlan utazás

Kizáró változat

David T. Waller: Car Atlas-Rainbow



A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)


dugóban veszteg -
befelé bedugulva
türelem. mindjárt...



Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal
teljesen olyan, mint -
Ezen a csaknem egyforma arcok,
az ablak mellett -
Valahol a csomóponton túl,
lassan, de biztosan -
Az ismert leges-leges-legszéle,
ameddig a térkép -
A turistaosztály tele van, zavaróan csaknem
egyforma arcok -
Más bőrszín, testalkat, nem, szag,
de a szeme mindnek -
Ez a túra ezzel a járattal egy
kicsit olyan, mint -
Vannak mások és befelé utaznak egy másik
járattal -
Valahol előttünk. A végtelen áramok, mint
valaki zokogása -
Valahol a csomóponton túl véget ér a
végtelen -
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga, de
mindegyik, mindig 

egyik sem, soha.



dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk








Bevonó változat

"UK-based artist David T. Waller used 2,500 toy cars to create this beautiful and colorful
installation piece titled Car Atlas..."



A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



dugóban araszolva
magunkban is dugóban
hangyamód




amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink

amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz

szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzet tőlem-tőled
veszel-veszek

dugóból araszolva - kiárad
az a dolga
ott lüktet benned új test
is araszolna

nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled

befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova?
csak újabb rab újabb cella-
ostroma?

szorosan egymás mellett ha
nincs - megint
az ég alatt nem menti senki
lelkeink?



dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk









- ide tartozik az Alagút más eszközt választó, de élmény-azonos formajátéka Polgár András képsorozatával


- és végül, de nem utolsó sorban az amit magamban...

2 megjegyzés:

  1. Eredetileg ezt szántam kizáró változatnak:

    Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal
    teljesen olyan, mint -
    meg igen, ahhoz is -
    egzotikus, nem?

    Ezen a járaton a csaknem egyforma arcok
    mindenki az ablak mellett -
    mindenki kifelé néz -
    a befelé felé.

    Valahol azon a csomóponton túl kezdődnek
    a végtelen áramok -
    lassan, de biztosan -
    haladunk, igaz?

    Valahol ott az ismert leges-leges-legszéle
    ameddig a térkép -
    belső csillagatlasz -
    becsukott szemmel is.

    A turistaosztály tele van ezekkel a zavaróan
    egyforma arcokkal -
    nem különböznek -
    a mindenségit neki!

    Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
    de a szeme mindnek -
    ahogy a kifelé, befelé -
    ez mind én voltam egykor.

    Ez a vezetett túra ezzel a járattal egy
    kicsit olyan, mint -
    vagy nem is tudom -
    jártunk már erre?

    Vannak mások is és befelé utaznak egy
    metaverzumban -
    párhuzamosban -
    de ez másik útvonal.

    Valahol előttünk a végtelen áramok, mint
    angyalok zokogása -
    angyalok nevetése?
    majd kiderül. Majd.

    Valahol a csomóponton túl a végtelen -
    ez szomorú -
    ez baromira szomorú.
    Soha nem érünk el oda.

    Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
    de még egyik sem -
    egyik se, soha -
    ez mind én leszek egykor.

    VálaszTörlés