![]() |
David T. Waller: Car Atlas-Rainbow |
A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
dugóban veszteg -
befelé bedugulva
türelem. mindjárt...
Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal
teljesen olyan, mint -
Ezen a csaknem egyforma arcok,
az ablak mellett -
Valahol a csomóponton túl,
Valahol a csomóponton túl,
lassan, de biztosan -
Az ismert leges-leges-legszéle,
Az ismert leges-leges-legszéle,
ameddig a térkép -
A turistaosztály tele van, zavaróan csaknem
A turistaosztály tele van, zavaróan csaknem
egyforma arcok -
Más bőrszín, testalkat, nem, szag,
Más bőrszín, testalkat, nem, szag,
de a szeme mindnek -
Ez a túra ezzel a járattal egy
Ez a túra ezzel a járattal egy
kicsit olyan, mint -
Vannak mások és befelé utaznak egy másik
Vannak mások és befelé utaznak egy másik
járattal -
Valahol előttünk. A végtelen áramok, mint
Valahol előttünk. A végtelen áramok, mint
valaki zokogása -
Valahol a csomóponton túl véget ér a
Valahol a csomóponton túl véget ér a
végtelen -
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga, de
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga, de
mindegyik, mindig
egyik sem, soha.
Bevonó változat
amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink
amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz
szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzet tőlem-tőled
veszel-veszek
dugóból araszolva - kiárad
az a dolga
ott lüktet benned új test
is araszolna
nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled
befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova?
csak újabb rab újabb cella-
ostroma?
szorosan egymás mellett ha
nincs - megint
az ég alatt nem menti senki
lelkeink?
- ide tartozik az Alagút más eszközt választó, de élmény-azonos formajátéka Polgár András képsorozatával
- és végül, de nem utolsó sorban az amit magamban...
dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk
Bevonó változat
![]() |
"UK-based artist David T. Waller used 2,500 toy cars to create this beautiful and colorful installation piece titled Car Atlas..." |
A mozdulatlan utazás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
dugóban araszolva
magunkban is dugóban
hangyamód
amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink
amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz
szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzet tőlem-tőled
veszel-veszek
dugóból araszolva - kiárad
az a dolga
ott lüktet benned új test
is araszolna
nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled
befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova?
csak újabb rab újabb cella-
ostroma?
szorosan egymás mellett ha
nincs - megint
az ég alatt nem menti senki
lelkeink?
dugóban araszolva
befelé bedugulva
gyarapszunk
- ide tartozik az Alagút más eszközt választó, de élmény-azonos formajátéka Polgár András képsorozatával
- és Lakner Zsuzsa kollázsaira írt sorozatom:
- Befelé (első, kísérleti)
- Befelé (másodszor, meglepetésekkel)
- Befelé (harmadszor, kísérleti)
- Befelé (negyedszer, darabokban)
- Befelé (első, kísérleti)
- Befelé (másodszor, meglepetésekkel)
- Befelé (harmadszor, kísérleti)
- Befelé (negyedszer, darabokban)
- és végül, de nem utolsó sorban az amit magamban...
Eredetileg ezt szántam kizáró változatnak:
VálaszTörlésEz a túraútvonal ezzel a turistajárattal
teljesen olyan, mint -
meg igen, ahhoz is -
egzotikus, nem?
Ezen a járaton a csaknem egyforma arcok
mindenki az ablak mellett -
mindenki kifelé néz -
a befelé felé.
Valahol azon a csomóponton túl kezdődnek
a végtelen áramok -
lassan, de biztosan -
haladunk, igaz?
Valahol ott az ismert leges-leges-legszéle
ameddig a térkép -
belső csillagatlasz -
becsukott szemmel is.
A turistaosztály tele van ezekkel a zavaróan
egyforma arcokkal -
nem különböznek -
a mindenségit neki!
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de a szeme mindnek -
ahogy a kifelé, befelé -
ez mind én voltam egykor.
Ez a vezetett túra ezzel a járattal egy
kicsit olyan, mint -
vagy nem is tudom -
jártunk már erre?
Vannak mások is és befelé utaznak egy
metaverzumban -
párhuzamosban -
de ez másik útvonal.
Valahol előttünk a végtelen áramok, mint
angyalok zokogása -
angyalok nevetése?
majd kiderül. Majd.
Valahol a csomóponton túl a végtelen -
ez szomorú -
ez baromira szomorú.
Soha nem érünk el oda.
Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de még egyik sem -
egyik se, soha -
ez mind én leszek egykor.
Mind a három változat, nagyon tetszik!
Törlés