A szárny - Ne várj csodát

Befelé pörgő változat

Dmitry Markov

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha megakarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kérte, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ne magadba. Ne

kifelé. Oda, hol se

magad, se kint nincs.

Bárhol érezheted magad úgy, 

mint egy váróteremben. Volt egy 

éjszakád, amikor mintha besiklottál volna

a Mennyország előszobájába. Egy meglehetősen hosszú,

várakozás közben foszladozó sor

végére álltál.

Mindenki tudta a rendet, de

nem mindenkinek volt türelme. Volt egy lány,

valahol a sor közepén méltatlankodott.

Hogy nem így képzelte. Hogy mi ez az igénytelen

állványzat a festmények előtt?

Nem lehetne akkor restaurálni őket, 

amikor másnak jön el az ideje?

Bárhol érezheted magad úgy, 

mint abban a sorban. Te sem

a türelmedről vagy híres. Különben is,

nem arról volt szó, hogy idő csak addig van,

amíg lélegzetvétel, meg történet?

Néhány széket igazán elhelyezhettek volna

ebben a váróteremben.

Mindenki tudta a rendet, de persze te

leültél. Mert észrevetted: igenis vannak székek,

és amúgy sem érkezési sorrendben hívják

be a pácienseket.

Egyre kevesebbet nézegettél körbe, azt a lányt is

elnyelte a mások egyre halkabb, érdektelen

értetlenkedése.

Aztán egyre hidegebb lett, és
bár a tömeg elfogyni látszott,

a várakozás 

valahogy nem akart véget érni.






Kifelé forgó változat

Sasa Gyökér: Tree of the lake

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha az imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítséget sorra működésbe hozod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Előbb a tükröt -

ahol ág és víz képe

lángfodrot játszik.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

tévút arra vezet, amerre könnyű menni.

Pacsirtaszólamot

követnél, csak kicsit

tériszonyos vagy.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

sugallat szellő, és tűzben ropogó ág.

Nézd meg, melyik

szent könyvet melyik kísértés

súgta-sugallta.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

tükrök nem tanulták el az árulást is.

Tisztítsd meg tükröd:

ág és víz képe lángfodrot

játszik rajta. 

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

tanult ima egyetlen értelmezést hordoz.

Hallod hogy sírják -

a vakhit hogy harsogja

a Miatyánkot.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

szükség kézen fogva jár a józansággal.

Van, amikor egy

másik mámortól tanulsz

kijózanodni.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

szükség kézen fogva jár az éberséggel.

Álom szánalmas

verejtékéből éledsz.

lángolni, főnix!

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a 

boncolás után nem lesz mindenki idegen.

Dobozba rejtik,

vagy hamuvá oszlatják

tanúskodásod.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

sírás elég - hiszen kifolyik belőled.

Csak az egyedül

Istennek elsírt bánat -

nincs benne színház.

Ha olyan egyszerű volna. Hogy a

szégyen. Amilyen egyszerű. Tényleg.

Egyfelől fénylik -

más felé árnyékot vet:

fénytermészetű.

Tükröd tisztítsd meg,

úgy is, ha eged

hullámzik, lángol benne.

Sasa Gyökér: Three of the Lake 2.

- a csodátlanság folyamatábráját rajzolja ki az abroszra pottyant Egytálétel
- csodafosztás jegyében (ide is) menetel a Kard ciklusból a Fekete trilógia III. 
- a csoda eliparosítása hallatszik ki Emoko tegnap esti énekéből
- nekem csoda (nem várt...) Neil Gaiman Death-képregénye, amelynek egy elképzelt dalszerző-gitáros-énekesnő: Foxglowe is a szereplője - a Motel Merre van az ő elképzelt dalának nyersfrordítása angolul nem tudók számára...

- a Ne várj csodát - Kifelé forgó változat az egyik átirat, amit Műhelynaplóban boncoltam-elemeztem
- szoros összefüggésben a Telihold című verssel

- ide szól a Szembe fordított tükrök teljesség-átirata

- egy szintén évekkel ezelőtt felfedezett Szabó T. Anna vers epigoni tanulmánya

- és a Tükör által, Marla egy képére írt hitvallásom