A szárny - Tündérek, manók

Gross Arnoldé

Gross Arnold: A nem hervadó kert

Tündérek, manók

Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak. 

Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyűség: ez a verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szelíden, tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem vett diókat: ez a diófa tündére.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

szólítani kell

őket - nevet adni hajadba

kócoló szélnek

Rendben érzem a helyet, és

pár percig nem akarok ennél többet.

Jó, hogy senki nem nyúlt a hullt avar

élettől hemzsegő szőnyegéhez.

Nézem az egymást

fojtogató elhanyagoltságot,

ahogy özönnövényeink kordában

tartják egymást.

Nézem, a haszonnövény hogyan

haszontalan.

Erőszak nélkül kínálta magát ez a kőtömb,

hogy helyezkedjek el,

csiganyálas felszínén senki se mászik.

Pár perc ücsörgés,

és úgy végzik körülöttem

fecsegéssel bőven telt dolguk a madarak,

mintha itt se lennék.

Sustorgás vesz körül;

milyen pletykás népség a növény -

és mennyire ügyet sem vet rám 

az elmesélt történet!

Csak a szélben hallgató kóró

mered a nadrágom korca mellett,

a mozdulatra várva, hogy

belém akadjon.

Látod - van, aki érzi

a termőképtelen körtefának támasztott

szerszámaim fémízű élét.

Van, aki érzi,

nemcsak azért vagyok itt,

hogy ücsörögjek a rendben, ami

így alakult. 

Azért jöttem, hogy felszámoljam ezt a

régi kertet.

- Legalább két aspektust egyből ideemelnék: egy téli vicsorgást,  

- egy sétát Manóföldön; a séta előtt Covidkáról merengek hosszan (érdemes a korábbi bejegyzésekkel kezdeni, ha csak a vers érdekel, görgess a végére)
- mint ahogy ide tartozik a Manóvers
- és sajnos ide (is) a Tényleg kobold (hiszen tényleg kiirtottam egyszer egy régi kertet, és nem enyhít a dolgon, hogy más kérte, s hogy neki kellett volna aztán vetnie... is)
- ide (hova máshova) a legnagyobb tisztelettel megejtett Sanyikázás
- ide szól a Baljós Árnyak, (ahogy a Faun labirintusában)
- s végül ide engedem a szavak tündérének, Radnóti Miklósnak írt siratást