 |
| Andrea Kowch: Untitled |
A gondolatok visszája és színe
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.
A természet a természeti-világában alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy ruhát, bútort, akármit készítesz, előbb kigondolod, vagy is a lélek világában megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levő; egyik előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja: nézi alkotásodat.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Tojáshéj-vékony
réteg választ el a
kotlóssá válástól -
úgy vélem, pihés
jövőtojó leszel. Vagy
tojásrántotta.
Ontológia (a színe: a héja)
Lassú időben. Elcsorog.
Szívdobbanások mérik.
A reggel észrevétlenül
elvánszorog a délig.
Kiengedett palackjaid
űrében szellemárnyak –
kőzetréteget terem
ez a tavasz a nyárnak.
Lassú időben. Elfolyik.
Mozdulnál és kiiktat.
Az óra észrevétlenül
ütögeti, hogy tiktak.
Szellemek ha foszlanak
az ürülő palackból –
a délelőtt egy rég kihalt,
kövült velociraptor.
Lassú időben. Füstölög
a még egy cigaretta.
Még egy kávé. Ezt valaki
időközben kiitta.
Nem éhezel. Nem éhezik
a benned csorgó űre –
paleontológiád
találgat a betűre.
Napi program (a visszája: a veleje)
Vágni egy szelet levegőt.
Vonalat húzni a vízre.
Lassú, meditatív lépésekkel átkelni
az ablakaink között.
Testen kívüli élményt pólóra hímezni.
Életben hagyni a beköltöző szikrát.
Elférni a kiköltöző zsebében.
Adni egy pofont a káromkodásnak és
összesöpörni a kiejtett szavakat.
Komposztálódjanak.
Odaérni, lehetőleg tegnap.
Megölelni a szelet. Látni a szelet.
Vágni egy szelet levegőt és
a tányérodra tenni. Jó étvágyat.
Egyszerre lenni sokszor
öt áruházban, ahol hét különböző helyen
kilenc vállra simuló macskát vásárolsz.
Minden alkalomra egy külön életet.
Megkeresni a tekintetedben azt a
bevérzést, és megtanítani rá,
hogyan nevessen.
Tenyérből etetni a madarakat, úgy, hogy
visszanőnek a kicsipkedett bőrdarabkák.
Ingyen enni. Ahogy a napfényt.
Vágni egy szelet levegőt és
kibújni a folytonossági hiányon.
Megcsókolni a hagyma magszívét
a rétegek hántása nélkül. Úgy,
hogy ne legyünk utána büdösek.
Meggyökerezni és kihajtani a
futóhomokon, szárazföldi sebességi
rekordállítás közben.
Katalogizálni a lehulló leveleket
az Őszapó világkönyvtárában.
A tenyerembe venni a hiányt. És
nézegetni. Ahogy hiányzik.
Részecskék szerelme vagy
a lehetséges
tojáshéjában.
- a két reflexió-vers, verspár szerepel a Jobb agyféltekés rajzolás kötetben
- ez az idézet még ide vág:
"Tegnap este a fizikáról beszélgettünk itthon, a párhuzamos univerzumok elméletéről, és aztán később, a fenti idézet miatt arra gondoltam, a lehetetlen párhuzamos univerzuma a lehetséges. És fordítva. Mintha a világ mellett mindig volna hagyva egy kis hely, ahova belefér a gondolkodás, és mintha a gondolkodás mellé mindig beférne egy elgondolható világ is. Mintha azt mondaná Buber, az Én mellé mindig befér a Te. Nem tudom, tényleg ezt mondja-e, mert nehéz pontosan elgondolni, mit jelent az Énnel átellenben álló Te, de a dialógikus filozófia mégiscsak ráérez arra, hogy a világ elsődlegesen viszonyokból építkezik.
Volt régen az a gyerekjáték, ami gömbökből és pálcikákból állt. Az önmagában heverő gömbök és pálcikák nem alkottak érdekes formát, csak ha összekapcsolta őket az ember. Úgy képzelem el, a különálló játékdarabok a lehetetlen világ részei, az egymással kapcsolódóak pedig a lehetséges világéi... (Marla Biedermann: A lehetetlen mellett)
- az Andrea Kowch-képre külön is rácsodálkoztam
- ide gyökeres a világba vetülő gondolatról Sasa Gyökér képéhez rendelt zen-fotó
- ide állítja sírköveit a Hitvita Sashegyi József képén
- Salvador Dalí Trisztán és Izoldája, ahogy megragad egy látványt
- és végül itt is alapvető szerephez juthat az Égösvény, elsősorban a hatodik nap szembesülése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése