A fészek - Nevezhető és nevezhetetlen

Sasa Gyökér: Morning, 2018.

Nevezhető és nevezhetetlen

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy feleződnek a kölönlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Nemcsak az árnyék -

égfestő fény festménye

minden anyagi

Egész kultúrák laktak a pillanat látomásában.

Ez egy megfeszítő tapasztalat a

kényszeres újraolvasónak -

asztal és nem asztal, hosszú és rövid, örök és múlandó;

máris kihullott, ahogy ismételgeted.

Egész kultúrák laktak a megállás

lépésenként megélt teljesében.

Mert minden látvány megállít -

a dögkút mellett heverő, felpuffadt disznó

maga-telése is.

Lobogsz a más megragadott észrevételében,

és igen, és végre megvan, és végre tudod,

mi az, amit látsz -

ezt a megragadni valót nem tapogathatod össze.

Nem szél, nem zászló. Libbenj meg tőle.

Látványt kizáró,

fátylakra vetülő fény

festménye libben.

- már ajánlottam ugyan, de ide is teljes joggal kéri magát a Schrödinger macskája álmodik
- itt dobog földszívével a Sigur Rós zenéjével megélt Szent Iván napi Izland-kerülés verse (szobabiciklizni szoktam erre a huszonnégy órás Slow TV felvételre)
- itt a helye a versnek az Úrról és A nevekről
- ide pötyögnek a Terelés-haikuk

- de mindezek felett a haiku születését illusztráló kompozíció, a Zen

Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!