i. m. Kocsis Zoltán
 |
| Balla Demeter: K. Z. keze (1981) |
Az értelem fokozatai
Az értelem úgy gondolkodik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramlatok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely „angyali értelem”-nek is nevezhető: a lelki tartalmak nem szavanként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima, erős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább „hangtalan zené”-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.
S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az „isteni értelem”, melyben a gondolkozó, gondolattárgy és gondolat azonos.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Gurítok neked -
hallgasd, ahogy gurítom,
csontbillentyűkön.
Hozzámérhetetlen
eső módjára zuhog
minden perced vissza rád,
amíg le nem mossa
csontbillentyűidről a
rá rakódott karmokat?
Kérdezünk.
Aki válaszolhat, az
nem keresi a szavakat,
átmelegedő tekintetekben lakik,
és egy dallamban, aminek
sosem volt teste.
(indítsd el a zenét... szóljon alatta)
- egyből egy ellenpont, az Okozat
- egy másik ellenpont, ahogy forog, a Szókratész (volt már...)
- egy megerősítés rácsodálkozása, Kemény Zoltán tipokrif képei alatt
- s a fokozatok erejéről: Megérkezés a sivatagba
- másfelől ott van a Zene szól
- és egyfelől a Tanácsok öröm idejére
- (megint) másfelől a befejezett Kubla kán
- s megint egyfelől Béla (mert ide is...)
(és így tovább. és így tovább)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése