 |
| Jeffrey T. Larson (nézzetek körül nála) |
„Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan.” Aki nem tudja: a teremtést méltán kegyetlenségnek nevezheti.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
nézd - hogy nem kopik
el fényben fürdetett szál
vásznaink nyara
*
nézd - hogy foszlik el
életmód, vászon, egyszeri
fény, az a kéz
***
Fehér trilógia, II.
A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
átzúdul rajtad
a fény - átsejlik lényed
a fény vásznain
*
nézd - hogy lélegzi
ki a vászon a mohón
beszívott vizet
***
Fehér trilógia, III.
A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul énekel a látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
árnyak a napban
fényszűrődések árnyon
át - míg megszárad
*
őrizd nyaraid
frissen átmosott fényét
napszagú vászon...
***
...amíg hazatér
benned pilládra tapadt
érzés: öröklét.
- Larson fehér-fényű vásznaira született még ráírás, vádaskodó és megbékélő (az utóbbi A szárny ciklusában verdeső Meztelenség Teljesség-átiratává vált)
- ennek a trilógiának szorong kórtermi képeket az Egy éjszakát vegyél ki onnan
- ide tartozik egy beszélgetés Adam Zagajewski Improvizációjával
- ennek az érzésnek a komplementere a Lipótvárosi lépcsők Simon Márton hangütésében, de ugyanígy (ha nem jobban) kifejező ellentét-nézete T.S.Eliot Prufrockja és a ráírásom (már szóba került, de ide is vonzat), azóta sikerült Eliot versét közelebbről is megnézegetni
- ide kötődik (és persze Dsida Jenő Nagycsütörtökéhez komplementer) a Kiskedd
- és végül a vers, amit Souad Massinak, Palya Beának, s a mese magváért Haller Szabinak is megköszöntem (zeneszó van alatta, hallgasd...), s írtam az élmény magvában ülő koncertről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése