A kristály - Párbeszéd

Roger Salucci: La cravate-serpent

Párbeszéd

„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Két etalont ismer:

csillagot, magot -

köztük a mekkora.

A nyakkendő kígyó? Avagy

csak bennem lakik kígyó,

aki néz?

Az ünneplés kényszer, avagy

csak bennem kényszeredik,

amit megidéz?

Magtáncunk éhem-e, avagy

bárkinek vethetném,

amivel igézlek?

A telihold körül párafirkálatok -

totemjeink, avagy rá se bagóznak, hogy
éppen kire néznek?

Egy vékony határon innen, avagy onnan -

milyen tekergés cincál a

test-vetett magomban?

Egy létet őrölünk, avagy

számos élet bomlik a mindent

megőrlő malomban?

A jázmin gyengéd, avagy

a belém szivárgó védtelensége

sugallta képzet?

Lelkemből vágylak, avagy

csak a kígyóm ágaskodna rád,

ha nézlek?

Hatalmas vagy, avagy csak 

annak mérnének beléd

kapaszkodó, illeszkedő magok?

Tükröződést látok-e szemedben, avagy

egy belülről fénylő,

tényleg parányi csillagot?






- itt kell lobogjanak az Emlékvásznak, Marla szavaira (ajánlottam már...)
- teljesen más ízzel a Napi operatív, egy feltárt jelentéshez (ajánlottam már...)
- más rétegében egy "szappanoperából", Szabó Zsolt képével
- aztán egy társadalmi borzalomhoz újra a Bevert szögek
- aztán egy hangolódás, Kállay Kotász Zoli haikujára
- és még sorolhatnám...

(A passzusra írt válaszvers szerephez jut a Jobb agyféltekés rajzolás kötetben)