 |
| Picasso: A Faun felfedi a Nőt |
Második hármas csoport
Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.
Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és fázó csupasz testeddel melengetnéd. Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Rakódó réteg
foszlásod mélyén vagy mag -
öntözd és kinő?
Változatlan és változó egyként
kétféle. A hús, a csont, a váz egy:
kétféleképpen romlik - de csak az
egyik látszik épülésnek.
Mindig a másik - attól függ,
honnan nézed. Mindig a másik
épül, mint amit gyarapítasz:
árnyékod vastagszik a fénnyel.
Ami benned tartja a magvat, azt
engedd foszlani. Ami változatlan
benned, azt is engedd foszlani.
Örökléted nincs a te kezedben.
Változó és változatlan egyként
kétféle. Tükörképed engedd
foszlani. Hagyd foszlani,
amikor végre elhihetnéd.
- idevág egy későbbi, műhelynaplózott Teljesség-átirat, amely Hamvas Karneváljának egyik (nekem tán legfontosabb) dilemmáját is megérti a tükörben
- a tükröt ezerszer megidéző történetekből az egyház csontvázára rakódót tapogató Tükör által
- és egy haiku-sor gonoszjátéka, a többszörös tükör
- végezetül álljon itt a foszlás-engedés ellenpontjaként a tükör előtt illegve öltöző Köszöntő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése