A fészek - Hármas-tükör

Szilágy János: Teremtés

Hármas-tükör

A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan. A határtalan léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt. A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; valóság, ami túl van a megnevezhetőn.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Nem jel, bár jelent -

reggel a dongó nem kért

begóniánkból.

Fakadó húsnak az éhes lihegések ki-be fallosza,
fakadó lélegzetnek a madárős szerelem-mítosza,
észnek a formált haszonért tovaguruló forma,
mind tagolás és ég el - létet reszket a korma.

Fakadó vérnek a csorgás, mereven tartott élen,
fakadó éhnek ínylevet ízosztó sült a kenyéren -

szemnek a végetlen csillagszeget izzó éj-seb,
szájnak a szó, amin idemosolyoghat a végzet.

Lásd, nem látod. Tagolatlan otthonod árnya fakó,
hús foszlik, forma avul, hull emlékből ki a szó -
csak a megsimogatni való Semmit nehezebb
tartani úgy, hogy még csak el sem nevezed.

Nem jel, bár jelent -

ős távlatok helyén a

dongózümmögés.

- Szilágyi János képével inog a falak előtt egy rácsodálkozás, a művész számos képére írt kompozíció ide vonható még, közülük leginkább talán a Tájoló (három tételben)

- ide suttog Nakamura Junichi képével az Árnyékírás

- ide vigyorog A Rőfre Mért Szivárvány Drogéria balladája

- ide bambul Sashegyi József lépével a Szeptemberi tükör

- s végül itt köszöni meg a figyelmet a Kaleidoszkóp