 |
| Chiara Bautista képe (itt egy interjú vele) |
Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.
A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint. A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
szétszórt kincseim
a mámorok - könnyebbülök
ha elvesznek
A szarvaslány magában hordja a vadászatot
mint szabályt. Szeszély és sóvárgás, arra fut
amerre csak akar - amerre csak akar ösvény
rajzolódni. A mámor egy liget ahova minden
este rajzolódik ösvény. A mámornak van
mitológiája - mint a szarvaslánynak akit
mert magában hordja a vadászatot ma is
le fognak vadászni. Örök mintázat a mámora
amiről ha lemond - hát magáról. A vadászat
benne lakik, a vadász is benne lakik, a lövés
és az engesztelés hiánya. Az elfogyasztott
hús amitől nem kértek bocsánatot.
A szarvaslány egyszer abbahagyja. Még nem
látja, mikor, milyen vadászt hagy majd
életben. Lebontja szeszélyeit, sóvárgásait és
úgy folyik majd, mint a patak, amiből
akkor ivott, amikor először lelőtték. Biztos
lesz mint az ég, mintha nem szakítanák fel
kékjét többé a repülők kondenzcsíknyilai.
A szabály az ő esetében a mámor -
egyszer abbahagyja, de most még úgy látja:
akkor önmagát. Azt is abbahagyná akit
ismer. A lövés csikorduló jégtörés-zaját
a szívben sajduló folytonossági hiányokat -
neki még ez a szerelem.
Magában hordja de egyszer abbahagyja -
nem keresi meg az éj bosszuló madarait
nem csiripelteti el velük a vadász sosem
hallott valódi nevét. Nem tesz többé a régi
sebekre gyógyírként új sebeket. A mámor
egy liget lesz, ahova ki-be jár. Még a
poharában szorongó ebihal sellőt is
visszaengedi a szabad vizekbe. Nem keresi
meg, konokul nem csörömpöl rajta a
menekültében ráakadt ágakból és levelekből
követelődző bosszúvágy.
A szarvaslány magában hordja a vadászatot
míg egy éjjel életben nem hagyja a vadászt.
- sehol ennyire nem nyilvánvaló, mennyire szorosan egymásra következő passzusokból áll a tanítás, s ennek a következésnek Az erkölcs három tételében szintén Chiara Bautista adja a képi fűszerét
- mint ahogy az ő képeiben láttam meg ennek az illusztratív átiratnak a logikus következményét is: Kicsi Fury-t, a mámor lányát
- folyó víz és biztos ég játékterének jegyében Chiara Bautista mitológiájában van egy másik fontos páros (valójában háromszög, de erről később...), e rajzaiból fűződött a Vízcsepp és Hollócsont (egy rajza e sorozatból külön is szerephez jutott)
- s bármilyen furcsa, ide tartozik az általam látott (eddig, valaha) legszemélyesebben megélt film, Enyedi Ildikó varázslatos Testről és lélekről-je
- ha elszakadunk ettől a rajzban-filmben megtartott mítosz-körtől, az első, amit ide hívok, a Szabály és kivétel, Marla barátném szavára született haiku-pár
- mélyen ide (is) tartozik Hamvas Karneválját (annak egy kardinális elemét) körülszaglászó Ugorluk és Ulexer (e jelben a második nekifutás, már ajánlottam egyebütt) és a gondolatot egy másik Teljesség-átirat kapcsán (és Babics Imre Gnózisa kapcsán) boncoló Műhelynapló
- s végül egy versbeszélgetést emelnék ide, Nemes Márkkal váltunk szót benne az örökségeinkről (amely a számomra sem lett szabály - holott vállalt rabságában szabadság lehetett volna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése