A forrás - Első hármas csoport

Francisco Goya: Los desastres de la guerra 71. nyomat: Contra el bien general

Első hármas-csoport

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.

Az öröm, a kin és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság. 

A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.

(Weöres Sándor: A Teljesség felé)

képzeld el, hogy még
a foszlás is - hogy még a
foszlás is foszlik

Amikor a tükör tényleg ajtóvá érik,
nem tudja, mibe lép.

Határtalan szemöldökfájába kapaszkodva

sem parcellázott mezők a szavak.

A költőnek lehet, hogy igaza lesz.
De a határtalannak igaza sincs...

- három elemhez három érkező: először is a Fekete tollak (ami amúgy Bartis Attila A vége c. regényét karmoló Nemes Nagy Ágnes és Rakovszky Zsuzsa versét kapaszkodni hívó varjú szavakból)

- másodszor lélegzetvételnyi ellenpontnak a Haiku és idő

- végezetül pedig Az ifjú Simon, Enyedi Ildikó varázslatára, a Simon mágusra született vers és  egy számomra gyönyörű példát adó, elengedett kézzel-élet, Lénard Sándoré, aki talán a legkevesebbet "adta el" az évei fogytán is magából.