2019. január 18., péntek

A fészek - Beszélgetés-foszlányok a szépről


Gustav Klimt: Buchenwald I (1902)




Beszélgetés-foszlányok a szépről
Illés Árpád festő barátomtól hallottam:
– A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya.
De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásba láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet.
Tőle és más festőktől is hallottam ezt is:
– Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a legtisztább korszakaiban ér utol. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lom-hoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





Bomlásban látott
lényt szépnek - anélkül hogy
bomlasztó volnál.






Megbomló rendek idején,
tavasznak tűnő őszben,
ősznek tűnő tavaszban,
ipari tornyom tetején,
eleven tájseb nyüveként
írom: nincs kedvem hozzá,
de minden bizonnyal 
megnézeted velem a
spirális elborulás tárlatán,
bomlásunk eksztatikus
nyüzsgésében oldanám
veled a saját, éréstől
rothadásig teljesülő
szépségünk, Uram -

tavaszba kapaszkodó
száraz-virág asszonyok 
törnek a tenyerem alatt,
eleven tájseb nyüveként
írom: elkerülhetetlen,
hogy gyönyörködjek
a mindenki romlásában -
ha legalább a magam
fokozatos fonnyadásának
összes momentumát
sikerül a szavak lim-lom,
illékony kötelékébe,
penész ízétől teljesülő
szépébe vonnom.









- ide telepszik Kiss Marianna egy romkocsma-fotójára írt haikum
- ide beszél a Sashegyi József képére írt haiku sor (általában a dőlt betűs volna az érvényes és egyetlen, csak az oda vezető út is látszik)
- ide beszél folyamatában Jacek Yerka egy képsorozatára írt versem
- ide tartozik Fekete Anna egyik (jin)versére írt (jang)válaszversem (azaz - együtt a kettő)
- s komplementernek, a tetszelgésében ide tartozik a Francesca Woodman (önkényesen összelátott) képsorozatára írt haiku-sorozat, a Fényérzékenység

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése