 |
| az Isteni színjáték pokla (ismeretlen szerző kéziratos másolatából) |
Menny, pokol, tisztítótűz
A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.
Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótűz gyötrelem.
A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.
A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.
A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
képzelet-szálak
mentén hite körül-
örvényli az élőt
örvényli az élőt
 |
| pokol, purgatórium és menny - ahogy Dante érezte (Antologia Italiana, XIX. századi olasz diák-antológia illusztrációja) |
Időjussban a lény egét nem,
a nyelveden az ízeit -
magmát igéző lüktetésben
beléd koromló tűz hevít.
Hordod magadban a sárba
temetkező lélekszelet,
fejen állsz talpalat-világba -
talán ezért nehéz fejed.
Lehet ezért, hogy kikelet
maga-magvát termő pokol.
Születés koszol - a fonnyadás
tisztít meg. Ahogy lelakatol
sárnak alján. Gyűlik a sár
a sehol-hitben sehol-idő.
A lihegésed hol hazavár,
hol ez a haza se levegő.
Kortárs változat
 |
| György Erika: 114/365 |
Menny, pokol, tisztítótűz
A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.
Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótűz gyötrelem.
A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.
A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.
A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
papíríz szavak
alól sistergő érintés
prédája vagy
Milyen ódivatú rendszer, nem?
Használt szavakon pendül, nem?
Nincs íz ebben az életben -
dob, dob, dobogás, véletlen.
Milyen elfoszló határ, ugye?
Elhasznált, betűzhető ügye -
teleírt papíron átmegy-e
az üzenet: amit tép ujjbegye?
Mégis. Pont érzed a szóban -
mondod rá, intesz: 'jóvan,
nem mindegy? Éget hóban,
perzsel szúnyogos csapnivalóban -
mégis. Pont érzed: a nyelved
hegyén angyalok feleselnek,
éhekkel tele-flesselnek:
guru-gurulás gömböce kerget -
mégis. ont érzed e pontot,
"pont itt és most" ez a pont: ott.
Ez a szakadás hamisat bontott?
szivárog? Kutyafüle mondod -
milyen ódivatú rendszer, nem?
Elhasznált, szavakon lovagol, nem?
Méghogy nincs íz életben!
Dob, dob, dobogás, véletlen...
- ha már Dante, idehúzom ezt a régi ráírást, Paolo és Francesca (elképzelt) gyermekéről, a Divina Commedia modorában, annak szellemében
- egy recenziós epigont, Lavie Tidhar Oszamája nyomán született látomást, a címe: Aki ott volt
- valamit, ami Neil Gaiman tanított nekem, haikuba fűzve, ez A másik
- és egy estély két arcát, T.S. Eliottal és nélküle: a J. Alfred Prufrock szerelmes énekét és a forma-hű, kortárs ráírásom (két hosszú vers, de megéri...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése