A fészek - A versről

György Erika képe

A versről

Olvass verseket oly nyelveken is , amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat.

Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Szavára nyitva

gázolj az idegenbe,

nyaldosson körül -

kimásztál belőle.

Idegenül ér

bölcsőd locsogása.

Szavad érinteni, mintha a bőrön -
csak az ujjbeggyel érni pihéket,
kócolni a test közelét, liba-
bőröztetni a lehelettel.

Szavad érintem, mintha a bőröd -
csak a nyelvemmel gyengéden

kilököm, fogaim közt elrezgő
lehelet testét -

szavad elsimuló hullámában
ez a tenger ugyanúgy befogad.
Visszafogad ez a szellem-
szeretet, a nyelvbeli, locska

szavakat érinteni - mintha a bőrön

fröcskölt huncut igék csöppjét,
kapja a hátára kacagó szellő-
nevetés imazászló-paripája.

- egyből idetolakszik egy beszélgetés a jónál is jobb versről Ms. Littlewooddal (Ecsédi Orsolyával)

- ide gondol egy gondolatmenetet a Műhelytitok

- ide csikorogna a Vers című vers (Biedermann kisasszony gondolatán ülve)

- ide kéri magát az Egy szent Modorban

- itt vacog a Jónás Tamásnak ajánlott Letészed a lantot

- egy Bari Károlytól hangot lopó játék, a Fénycsepűgólya

- s végül itt kell figyeljen időrendben három ars poetica, az első huzatban, a második pendülés közben, a harmadik (volt már) végre csendben