Weöres, Hamvas, teljesség - előszó helyett

A magamé - soha máskor nem írtam így bele könyvbe

Ez itt Hegyi Zoltán Imre virtuális verseskötete - Weöres Sándor A teljesség felé című munkáján ülve. Weöres Hamvas Bélának ajánlotta a művét, mint mesterének, aki benne úgymond harmóniát teremtett - én mindkettejüknek ajánlanám.

Hosszan írtam róla, mi ez és miért így foglalkoztat - ez kommentár-irodalom, a Weöres-i szövegteljességet nyitná tovább képpel, verssel (síppal, dobbal, nádi hegedűvel). Egy bejegyzésben a Könyvvizsgálók blogon is szerettem volna arra provokálni benneteket, hogy ismerjétek meg A teljesség felé sajátos, irodalmunkban nem egyedülálló, de talán legismertebb beavatószöveg-alkotásra tett kísérletét. Ha valakit tényleg érdekel, hogy miért kezdtem ebbe a kommentár-sorozatba (mielőtt maga kóstolna bele), sajnos el kell olvassa ezt a három írást, ugyanis ennél kevesebb szóval nem tudom elmesélni.

Mivel ez egy blog, (ahol mindig az utolsónak közzétett tartalom szerepel első helyen) a bejegyzések sorrendjében a főszövegektől jobbra, az oldalsávban látható tartalomjegyzék segítségével olvasható. Ez mobileszközökön alapértelmezés szerint nem látszik, csak tábla- és asztali gépeken; hogy telefonon is olvashasd sorban, válaszd a teljes nézetet! Maga a blog segít emlékezni benne, hol tartasz, a már olvasott passzusok linkjét elszínezi a tartalomjegyzékben...

Minden bejegyzés egy képpel indul, amit az adott passzushoz választottam, a Weöres-i főszöveggel folytatódik, majd a haikuval, ami képre és szövegre is reflektálna, s egy válaszverssel zárul. Olykor ennél bővebb, olykor tükrözött, kettős; olykor zene rendelődik hozzá, vagy még egy kép... Például hozzáfűztem a megfelelő paszusokhoz Gryllus Dániel zeneművének pillanatait, ami Weöres szövegének ihletésében született. Az egész látomása járna a csiga sebességével a teljesség-úton.

Szeretném, ha valami tanulsága volna, a kommentár-jellegével együtt. Így a bejegyzések alján további, oda vágó versek és esszék linkjei találhatók (Így válik teljesebbé ez a teljességvágy-kötet: kommentárok kommentárjaival...). Amiket úgy érdemes olvasni, hogy visszahajolsz időnként Weöres szövegébe - hogy ne veszítsd el, milyen utakat illusztrálnának a hozzáfűzések. A vágyam, hogy csak akkor menj tovább, ha látod, mit akartam mindezzel mondani.

Minden kedves idelátogatónak jó szórakozást kívánok!

Befejezés és utószó

A felborult poloskát, akit stabil oldalfekvésbe helyezett egy arra járó ugrópók, egy legyecske szájon át lélegezteti (a kis buta, nem tudja, hogy a poloskák a potroh oldalán vesznek levegőt), egy másik légy pedig lelki támaszt nyújt. Ja, nem...

Macaroeris nidicolens - Fészkes ugrópók poloska zsákmányával, pákosztoslegyekkel

A valóság: Az apró ugrópók gond nélkül elejtette a majd háromszor nagyobb poloskát. Nekilátott az ebédnek, de a jelenetet észrevéve keselyűként jelentek meg a pákosztoslegyek, melyek a ragadozók zsákmányainak testnedveit szokták dézsmálni.

(Ujvári Zsolt fényképfelvételei és leírásai)

Befejezés

Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.

Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért.

Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Csönge, 1944-45

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Én ugyanekkor

pákosztoslégy voltam

(mondjuk úgy: legyek)

a saját, nem érdemelt

pukkadásig telésben.

A jóllakott pákosztoslégy (Milichiidae faj) potroha már majd szétdurran, de valószínűleg ritkán adódik alkalom arra, hogy ennyire jóllakjon. Nem átallott egészen a meglepett fészkes ugrópók (Macaroeris nidicolens) csáprágói közül szívogatni a poloska nedveit!! Elképesztő találkozásnak voltam tanúja, figyelembe véve, hogy a légy méretéből adódóan is potenciális préda lehetne...

Ugyanakkor a

légy sem lehet teljes és

dugig jóllakott.

(Sanyika! Engedj

kipukkadásig közben

Bélához férni!)

Budapest, 2014-21

(Hegyi Zoltán Imre: Teljesség-átiratok)

- egy fontos idevágó van, az első kötetem kódája, Sárosi Ervin képével




Utószó

Amit A teljesség felé kommentárjainak fogalmazása közben megtanulhattam, azt valójában nem tartalmazzák az átiratok. Ne tessék világkifordító trükkökre gondolni - de ajándékszámba megy, ha egy ilyen csinálás közben az ember ennyiszer kifordíthatja önmagát. Számomra ez a blog-kötet nem elsősorban produktum, irodalmi teljesítmény, hanem egy meditációs objektum, amire nap mint nap visszatérhetek. Nyilván alakul is - nem véstem kőbe. Úgyhogy ha olvasóként tetszik valami, és így tetszik, ahogyan van, mentsd le innen. Vidd, ahova akarod. 

A kommentárok fogalmazása közben igazából belenézhettem a saját megértési (adott esetben félreértési) folyamatom tükrébe. Nagyon sokszor nem tetszett, amit ott láttam (itt láttam? Látom? Hiszen látszik...) - szeretnék néhány belém száradt zárványt újfent élővé tenni (és nem úgy, ahogyan egykor, mikor már befejezettnek hittem, 2019.03.03. napján versbe fogalmaztam egy kedves barátnak). És szeretnék lezárni néhány, eddig folyamatosan nyitva hagyott (nyitva felejtett?) lehetőséget, amit ez a csinálás tárt fel a maga kellemetlen, nyers valójában. Hiszen akinek a tanítása ebben A teljesség felé tett eltartó kirándulásban Weöres Sándor szavain át megnyilvánul: Hamvas Béla a megvalósítás követelményével állt elébünk. Csak a válik valódivá, amit megvalósítasz...

Minden különösebb további jelzés nélkül formálódik (alakul át, ahogy ebben a 2021 decemberéig tartó időszakban) ez itt - mert (s ezért ne haragudjon az a néhány kedves olvasó) nem a reakcióitok fontosak, hanem az, ahogy a rámutatások által tanulok. Ez a kommentár-folyam valójában egy nyilvános olvasás volt - némi belemormogással az olvasottba. Nem is akar többet. Az átiratok sem tudnak (és nem is akarnak) többet, mint az eredeti. Ez nem a teljesség. Ez még mindig csak a felé... De önmagában örömmel tölt el, ha (így, ahogyan látod) tényleg elindultam.

shizoo

Itt a vége. Fuss el véle.

  

A kristály - Az igazságról

Stekovics Gáspár képe

Az igazságról

A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

(Weöres Sándor - A teljesség felé)

Szavakkal dolgod

úgy tűnik, addig van, míg

feszélyez a csend.

Ballada a láthatatlan történetről

Az Angyal legalább egyszer

mindenkinek megjelenik.

Kifénylő cseppek gyűlnek

látványod korlátain.

Milyen vigasztalást álmodsz

a könnyező vasaknak?

Legyen külső, vagy belső,

elválaszt a tájtól.

Látni magad olyannak, amilyen -

ezt a képességet éleszti az Angyal,

ezt a kényszert, amikor

mégis megjelenik.

Látványod monokróm tájjá

szürkül tőle. Kimosódik a színek

ösztönös, önzésből születő

összes hazugsága.

Minden minthaérzeted. Mert

magadra maradsz az esővel,

amikor egyszer tényleg

megjelenít az Angyal.

Esőverés. Nem

csend. Mondjuk úgy, hogy neked

ez a majdnem-csend.

(már csak az elköszönés van hátra...)

A kristály - Összefoglalás

Haller Szabi képe

Összefoglalás
Van valami, mely változatlan -
Mindennek lényege ez a változatlan -
Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

"Ámde a természet és az élet nem emberi törvények szerint halad a maga útján. Az egyik oldalon ott a tompa természet a maga passzív és mégis legyőzhetetlen ellenállásaival, a másik oldalon a lélek világa, mely megfoghatatlan és idegen és kimeríthetetlenül bonyolult. És mindefölött a „sors”, az eseményekben lakozó célerő, mely sohasem kérdezi meg az embert. Az embertől minden megvonja magát – árnyakkal és rejtélyekkel van körülvéve. A testi és szellemi világ az áthatolhatatlanság egyugyazon törvényeinek engedelmeskedik."

(Egon Friedell: Kőfejtő)

Hol a hegy: törvény,

alkalmasint bárki

kővé szikárulhat.

Hol a hegy: távlat,

alkalmasint bárki

éretté kopódhat.

*

Hol a hegy? Nyílik

ha patak-csiszolt

kaviccsá fényesednél?

Azonos anyagból

Nem ismerem a karakán
kicsiséget
amelyik helyén valóan büszke.

Síkon nőttem fel,
legalábbis dombok között –
az alázatos büszkeséghez
kőóriások szomszédi tömege,
nyers szele és árnyéka kell,
ami kerülhetetlenül vetül
a helyénvaló büszkeségre –

A Metropolisz erre alkalmatlan.
Abban is kicsi vagy,
de épített romjaink között
sajnos pökhendi kicsi –
ha nem vigyázol, elhiszed,
hogy mind te raktad.

Nem ismerem a helyénvalóan
büszke kicsiséget –
pedig anélkül szólalni se kéne:

tompa természet masszív maga útján
taszigálódik egyre a lélek
hegyeket ríkató éktelenségekig.

Hol a hegy? Nyílik

ha bárhol csiszolt

kaviccsá fényesedtél.

- fontos aspektusát nyitja meg Paul Klee Két hegy között című költeményének általam megejtett ferdítése

- mélyen idevág ez a haiku-sorozat, Hokusai Hullám Kanagawánál című metszetével - a Fudzsi harmincöt látképe sorozatból

- együtt-hangzatot rejt a Lucian Blaga Csend őszi dolgok közt című versére írt válaszversem
- ide tartozik néhány haiku szintén Haller Szabi egyik kis-tibeti képével 

- és szintén az ő képéhez az Elő-reggelén

A kristály - Tíz erkély

Jean Fragonardnak

Little Buddha statues at Daienji, Tokyo, Japan: photo by Tommy Oshima

Tíz erkély
A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes tudás: adat-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.
                                      (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Teljességet csak

a hiány érzetével

együtt tapasztalsz?

*

Nincs. Teljességet

kizárólag a nincsben -

és nem tapasztalsz.

Minden szobor,

Minden sapka

egy gyerek.

Horgol. 

Minden horgára emlék.
Szüléstől halálig lobban,

aztán kiárad,

felég a test egészen,
arcáról csapódó pára,
arcát tükröző tóvá.

Minden szobor 

egy gyerek.
Szerzetesek helyezik.
Fejére horgolódik

hósapka alá, bélésnek,

mindenség mindene.

Hiányok hiánya.

 s mindehhez, olvasás alá, a kép nézéséhez:

- így tanultam én is átélni a gyászt - ezt belülről ismerem, a saját teljességvágyból született Teljesség-átiratom is; érzetében én is sapkát kötögetek. És egy gyermekkori veszteségfeldolgozás-gesztus is ide kötődik, amit Móra A cinege cipője kapcsán már mutattam egyszer

- ide tartozik, milyen volt, mikor még nem tanultam el, milyen, amikor a nincs van; erről mesél az Elvesz

- S végül szervesen ide tartozik, hogy próbáltam tágabbra nyitva ugyanezt a milyen, amikor a nincs vant megtanulni, ide tartozik ez a másvilági beszélgetésem Kányádi Sándor egy konkrét szonettciklusával, szolgaian az ő modorában és versformájában - a saját mi van akkor, ha a nincs van élmény miatta, neki megtett feldolgozása, mert nagyon megütött a hír, mikor meghalt. Hiányok hiánya.

A kristály - Apocalypsis

Kemény Zoltánnak

Chiharu Shiota: After the Dream (detail), 2009

Apocalypsis

Kiknek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Szöveted akarsz,
elgondolt léted akarsz -
kész akarsz lenni,

holott a készség
álom szőtte, átizzadt,

gyűrött lepedő -

mert a kész azt
jelenti: eddig szövődött,
innentől foszlik.

*

Szöveted akarsz
elgondolt álmok akarsz -
kész akarsz lenni?

- ide (is) kapaszkodna egy versbeszélgetés Kovács András Ferenccel

- ide is ülhet - a megavulás férfiportré-hármasa, a Világvége, a Világvége megint, és a Szókratész

- ide fogalmazódik az Átstartolási protokoll

- ide fintorog a Bizodalmas

- ide sétál a Nyolc lépés a téli erdőben (alatta további, számomra igen lényeges utakkal)

- ide dadogja részeg látomását a Shortolás

- s végül (ami a shizoo-kötetbe is bekerült anno) ide interjúzik a Mindenhatóval az Egy karrier vége

A kristály - Metamorphosis

Hauer Lajos: Cherchez la femme

Metamorphosis

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Íveid félre-

ismerhetetlen rajza -

ki rajzol téged?

Hegedűs Gyöngyi hangját megidézve

A szivárványhíd az egyetlen. Ezek szerint
bárhol máshol szétismerhetőek.
Az átalakulás java mégis egy
gesztusokból összecsavart szőnyegbe
rejtett, szivárványhídon átcsempészett
próbababáról tükröződő szembenézés -
a metamorfózis közben csak a
pupillatágulást figyeld a szembogaradon,
amivel a szemed aztán
a másik dimenzióra fókuszál.
Kár, hogy nélkülünk nem tudsz
meghalni, tükörkép.

A szivárványhíd az egyetlen, Dorothy,
ahol illik rád ez az oroszlánbőrből,
szalmaszállal, bádogtűvel összefércelt ruha.
Nézed össze a kétféle tekintetet a
szemedben, amikor kihűlt, meredt,
merev, akár egy próbababáé -
csak a számodra halott
angyalt és ördögöt tudod
megkülönböztetni. Bárki másnak
szétismerhetőségünkben is mindketten
egyformán halottaid.

A szivárványhíd az egyetlen, és te
nem jársz arra, ha teheted -
általmenve rajta a szándék és tett egyetlen
színorgiától mentes, fehér
ragyogássá egyesül.

Megkülönböztetned bárhol máshol,
kényszer és színismeret -
kár, hogy valójában nem tudod
a színeid nevét.

Szétismert testek

lüktetnek a konzum híg

kirakatában.

- a szétismeréshez ezt az (egyebütt már szóba hozott) írást (benne egy másik Teljesség-átirat, a Ne várj csodát című passzus mély-elemzésével) ajánlanám
- ide szól egy beszélgetés Fekete Annával
- nagyon ide az Ostromlétrák
- a Teljesség-átiratok közül ide (is) tükröz A forrás ciklusából a Szembe fordított tükrök
- ide tanácstalan a Tárgyiasítás
- itt játszik hiedelmeinkkel a Kóanok a reggeli kertből (további linkelt ösvényeket nyitva)
- s végül szintén ide (és szintén további, már linkelt leágazásokkal) a Toldás

A kristály - Genesis

Roger Salucci: 60. Nuit mysterieuse

Genesis

A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ígében gázolsz -

mert az ige testté lőn.

A teste: írás.

Amikor megnő a szavak súlya

és a Hold a Földhöz közelít.

Te és én ugyanazzal a megfoghatatlan

értékkel egymáshoz gravitálunk,

mert közöttünk továbbra is a csend -

a csönd köteléke.

A testünk megtöretik, amikor

összekeveredik a föld az éggel,

embersárral az emberi.

Te és én ugyanakkor ki- és belélegzett,

egymásból vett, egymásnak adott -

felhőalakba rendeződünk.

Amikor megnő a szavak súlya

elcsökken minden más.

Ez a vonzás entrópiája, hogy

egymáshoz láncol a kitaszításban.

De a bennünket űző pallos-angyal

sem tudja, hogy egymásban hordjuk.

Testetlenül, de bennünk lakozik.

A vállgödrömben, a belehajtott fejedben,

kiűzhetetlen sajgás az egymásban mégsem 

elveszített Paradicsom.

- idepofátlankodik alá egy elképzelt angol dal "nyersfordítása" (Neil Gaiman képregény-hősének elképzelt éneke)
- ide ülne egy Dékány Dávidnak szóló versüzenet
- itt tollászkodnának akik kirepülnek (némi Szőcs Gézával meg Kassákkal elegy tollakat)
- itt tévelyegnének a szavak a Léleklabirintus-slamben (szerepelt már...)

- ide is beszélne egy prózai dolgozat Stephen Fry Görög mitológiájáról
- ide (is) duruzsolna engesztelhetetlen sírkövei alól a Hitvita
- s végül ide verdesnek (Jónás Tamásnak ajánlva) a Szárnyak

A kristály - Párbeszéd

Roger Salucci: La cravate-serpent

Párbeszéd

„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Két etalont ismer:

csillagot, magot -

köztük a mekkora.

A nyakkendő kígyó? Avagy

csak bennem lakik kígyó,

aki néz?

Az ünneplés kényszer, avagy

csak bennem kényszeredik,

amit megidéz?

Magtáncunk éhem-e, avagy

bárkinek vethetném,

amivel igézlek?

A telihold körül párafirkálatok -

totemjeink, avagy rá se bagóznak, hogy
éppen kire néznek?

Egy vékony határon innen, avagy onnan -

milyen tekergés cincál a

test-vetett magomban?

Egy létet őrölünk, avagy

számos élet bomlik a mindent

megőrlő malomban?

A jázmin gyengéd, avagy

a belém szivárgó védtelensége

sugallta képzet?

Lelkemből vágylak, avagy

csak a kígyóm ágaskodna rád,

ha nézlek?

Hatalmas vagy, avagy csak 

annak mérnének beléd

kapaszkodó, illeszkedő magok?

Tükröződést látok-e szemedben, avagy

egy belülről fénylő,

tényleg parányi csillagot?






- itt kell lobogjanak az Emlékvásznak, Marla szavaira (ajánlottam már...)
- teljesen más ízzel a Napi operatív, egy feltárt jelentéshez (ajánlottam már...)
- más rétegében egy "szappanoperából", Szabó Zsolt képével
- aztán egy társadalmi borzalomhoz újra a Bevert szögek
- aztán egy hangolódás, Kállay Kotász Zoli haikujára
- és még sorolhatnám...

(A passzusra írt válaszvers szerephez jut a Jobb agyféltekés rajzolás kötetben)

A kristály - Három vízszintes, egy függőleges

Shiro Kasamatsu: Passage (oban, 1962.)

Három vízszintes, egy függőleges

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó minden eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Papírfalon tánc-

vetülés - holt anyagán
áttűz az élet.

Egy szóval elvett örömét.

Érzet homályosulását.

Hang (visszhang) elhalását.

Út eltakaródását.

Átéltem már  - hogy inkább

halni akarjak csak

többet ne vedd el.
Egy szóval ne takarjon el.

Hangot ne halljak,

ne lássam - üres mező

ne legyek ha ez a

függőleges ebben a három

vízszintesben csak egy 

rosszul kitöltött, elszakított

keresztrejtvény.

Aztán reggel lesz,

a ködök fölött valami

elemi tisztulás.

Nem látszik az út,

mégis járunk rajta -

úgyis, csak annyira látvány,

amennyire egy papírfal 

mögül a lombok

lélegzeted szelébe merülő,

égnedves tánca.

Úgysem hallod,

hiába artikulálom?

Innen, a finomra csiszolt,

évgyűrűk rajzával hiába beszélő

asztal mellől?

Holt anyagánál

ülsz - de az élő film

vetülését nézed.

- a vetülésben lét gondolatához a Vendégségben adja magát (nem mellesleg olvassátok Kállay Kotász Zoltán haikuit...)
- de ide integet a képfestő, Stekovics Gáspár Zen-fotóira írt haikuk java része, a tündér-szemű Sasa Gyökér képeire ömlő szó, vagy Kiss Marianna számos hasonló fotójára írt vers... de ide hívhatnám Sárosi Ervin barátom, vagy Sashegyi József Zen-fotóit is
- és a válaszomban szomorkodó szemléletnek a feloldása (tehát itt is szerephez jut) a Zen 

A kristály - Az értelmét-adó s a lényét-adó

The most gifted natures are perhaps also the most trembling. 

Andre Gide

Sasa Gyökér képe

Az értelmét-adó s a lényét-adó

„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő. „Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; „teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi.

Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Cseresznyevirág-

lánykák szirmai hulltán

nőtt férfi-gyümölcs,

tükrödben csak a

szíjács, törzs, csak a holt test

húrja, mi férfi.

Amikor csobogás, de hiába
szeleket vár, hogy a test -
kimosott gyökerek csonkja ha
égbe kapirgál.

Amikor rögben a nyúlás
semmihez ér, sebe-sincs
sebződés az egész, és
dallama hallgat.

Amikor vereség. Persze,
csak a hely szünteti arcát -
csak amíg sarjú-harcban
győznek utódok.

Pedig ugyanő - csak egy illat,
ami leng, porzó, dús széllel
szirmok igéje, amit ős
anyaöl ringat.

- fontos rokonai a virágok köré szőtt szavak, mint a Szkafander, a Fohász (Stekovics Gáspár képével), az Áldás/Átok, vagy a Napraforgóm

- a gyümölcs jegyében ide figyel a Beszélgetés pirosról, feketéről (Fekete Annával...), a Nóta, és bizonyos aspektusaiban a Szintlépés slam (aminek van egy korrekten végigbeszélgetett prózaverziója is)

- de legerősebben a cseresznyevirágzás japán kultuszához fűzött versek mutatnak ide, a Létem, a Három haiga a Sakura ünnepre, egy rácsodálkozás Kawase Hasui fametszetére

- avagy virágzás és szirom, ahogy a Holló és virágzásban, Hiroshi Yoshida Kameido szentélyére való csodálkozásban (további linkelt utakkal alatta), Lakner Zsuzsának írt verslevélben, vagy Sashegyi József mandulavirágaira firkált szavakban megjelenik

A kristály - A rossz létjoga

Iceland Incredible... (forrás: tizpertiz.hu) 

A rossz létjoga

Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Milyen közömbös,

mennyire kék a vétek-

szenny markolta ég!

Milyen törpe aki szül,

mennyire törpe,

aki elemészt!

Miért nyitottad

felhődüh-ekkorácska

tudatom, Uram?

*

Égtornyú Bábel

minden felfelé törés -

simulj a földbe.

- a legerősebb rokona a Sashegyi József kémény-képsorozatára írt haiku-sor

- ide szól Jacek Yerka két képére írt tárlatvezetés (személytelen és "személyes" Bábel)

- ide beszél a vers a habozónak

- s az égtartás illúziójával ide dadog az Így (Mustafa Nodeh képével)
- ide követeli magát az Önismeret

- máshol is szóba került már - de igazából itt bomlik teljessé a Metropolisz (Fan Ho és Mamoru Oshii látványaival), a Metropolisz 2. (második merítés Fritz Lang és Osamu Tezuka látványaival), s ide csiklandoz a sorozat kódája, a Metropolisz 3. (Nihei Cutomu és Mamoru Oshii képeivel)

A kristály - A nagy látvány

John Lurie: There are things you don't know about, 2014

A nagy látvány
Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ücsörgés a néma mester mellett*

a hallgatása ennyit mondott:
"kedves európai barátom, neked hosszan
mondom és még úgyis félreérted.
nincs kulcsod a húshoz. így nem rezegsz
együtt a pillanattal. a lélekjelenlétben
ezért vagy hiányos. ezért képzelődsz. nézd.
három maszkja van: álom, képzelődés, álmodozás -
van egy arc a maszkok alatt is, csak az
lefagyaszt."

(belégzés)

"neked a hosszabb mesét mesélem, mert
így is, úgyis félreérted. olyan kellene legyél,
mint a víz. minden vonzás hosszan és
mélyen érint - a képzeletedben. igazából
olyan vagy, mint egy befagyott tó,
csak az erőszak üt rajtad lékeket.
nincsenek árapályaid a vonzásoktól."

(belégzés)

"kedves európai barátom, hát ezért nem reagál
a tested, mert nincsenek meg a kulcsaid hozzá.
ezek csak szavak, látod? ezek is csak szavak.
ösztönből nem fordulsz oda, csak
miután elképzelted. ez nem az igazi. elriaszt.
mert nincs a kezedben a mozdulat
és mire beleképzelted, már nincs a
kezed ügyében, a pillanatban, aki mozgat."

(belégzés)

a hallgatása ennyit mondott:
"ezért kár beléd a szellem. visszavágott
szárnyakkal nem lehet repülni.
az ösztön enni kér és nem kap. ezért
szakít beléd akkora lukakat. letagadod.
kitalálsz valamit. értsd: ezért hazudsz.
hogy egyszerűbben is mondjam:
a bejárható magassághoz
nem elég hosszú benned a létra"

(belégzés)

"ezt a feladatot nem lehet megkerülni.
nem tudsz igazat hazudni. és utólag
sem válik igazzá egyik megmentett
pillanatod sem. nem hagyod, hogy
gravitáljon veled a világegyetem. van
erre egy jó szavatok: földhözragadt vagy.
jó ha tudod: a hazugság nehézkedés."

(belégzés)

"neked a hosszabb verziót mesélem, mert
úgyis félreérted. akármennyit gyakorolsz
nem leszel felszabadult. ha nem
abba a hazugságba ágyazott áldozatkultúrába
születsz, hanem ebbe a hazugságba ágyazott
engeszteléskultúrába,
erre az egy kérdésre fellélegezhetne
benned valamiféle válasz:"

(belégzés)

Kitelt a hold - mondd,

a fénye fodrozza a

tengerszem színét?

*ez a vers bekerült a shizoo kötetbe, akárcsak a második napi ücsörgés (itt verziók olvashatók, nem a kötetbe került átalakulások), de erre nincs jobb válaszom
- a szakított lukak verse pedig A felfázás mitológiája
- Ezt a passzust egy műhelynaplóban kommentárjával együtt elemeztem - mintegy így szerettem volna megmutatni, miért kommentálom egyáltalán A teljesség felé fejezeteit...

A kristály - Teljes gyönyörűség

Jijamesers képe az imgurról

Teljes gyönyörűség

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Nőni örömben,

ölelésben, ölésben,

ahogy a növény.

Gyomrommal markolva

meggyilkolt sertés húsát, porrá

darált majd hatszáz búzaszemet,

csaknem ezer napraforgómag préselt olajában,

három felvágott hagymatest, 

néhány fokhagymagerezd,

fűszerré őrölt zöld szárak ízében

összevegyült gyilkot -

mi szép, hogy egyiket

se öltem meg, de mind

érettem haltak.

Tény: testek melegéből hűltek az otthon

bőségébe a tárgyak.

Kikotort, ásvánnyá préselt egykori létek

melegében lapozom holt lény bőrébe kötött,

egykori szárak, zúzott növényi rostok 

pépesített, síklappá feszített tetemét -

fémbe gyömöszölt rezgésből születő izzás

fényénél.

Gyönyörű tárgyak gyűlnek kézügybe,

markolom őket, amíg testen nem markol egy

nálam nagyobb birtok engem is -

nőmmel, akinek szépségét

átmelegíti a testek alkímiája,

míg izgalmas, íves, csupaszult csonttá, 

porrá nem lesz mindkettőnk

gyönyörűsége.

Teljes gyönyör itt 

éh birodalmában mindig a gyilkosoké.

Még ha valójában minden öleléssel magunkat -

gyönyörnek szakít helyet halálunk:

magvakból születő siserehadának

kell majd a helyünk

- szoros összefüggésben az általam írt talán leglényegesebb verssel, amelynek van hallgatható verziója is; A halálról szóló Teljesség-átirathoz már hozzárendeltem őket...
- ide vág egy régi haiku-ciklus, a Havazásra
- ide (is) fontos markolás A lét visszája és színe, a Fészek ciklusából

- másfelől ide hasít az Önfeledt, György Erika képével
- ide veti ellentett vonzását a 26. hangminta
- ebbe kerékpározik az Expedíció
- s végül mélységesen ide vág a Születésszabályozás

A kristály - Találkozás egy ifjúval

XVI. századi szekeres. J. Amman fametszete. 1577.
forrás: Bogdán István: Régi magyar mesterségek (MEK)

Találkozás egy ifjúval

Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem, milyen gazdag.

Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt közöttünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mit a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekeres társával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített:„Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...” Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És vágya nem csak az italig röpítette, nem csak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok s az asszony pöröl az italért.

Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a másikig.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Alávalónak

hívod - pedig felette

is pacsirta-ég...

Először csak mémeket gyárt kész

fényképekből: ömlenek -

Aztán a kedvenc bosszúálló-meséjének

hőseit rajzolja át, mert

kevésnek érzi a kimódolt, kimért,

korhatárbarát, polkorrekt dizájnt;

Gyermekkora óta a mozgó kép 

elé ültették, neki reveláció,

mikor felismeri, az élő kép

élő szereplőkkel is egyre többször

rajzolt kép -

A másolás ősi gesztusával rajzolni tanul -

a látomás ösztönével

tanul rajzban másképp mesélni;

értsd: a képzelete még mindig a kép

késztermékéről rugaszkodik,

amikor új pályát képzel a kedvenc

platformja legmenőbb játékába -

Értsd meg, hogy ettől még képtelen marad

dekódolni egy ilyen hosszú,

cseppet sem vizuális, 

számára megfoghatatlanul
tartalmatlan mondatot.

Az elme így repül: 
élmény talajáról
rugaszkodik el.

Állandóan átgyúrt múltak korában,

hullafáradt szülők mesétlenségben telő,

tévé előtt fogyasztott konzum korában

nem élhet a betűk nyújtotta,

leírt szavak egymást követő rendjére bízott,

élőszóban formált, felolvasott meséken edzett

képzelőerőre bízott szabadsággal:

az egy akkora ég, hogy

azt se tudja merre nézzen, nemhogy

azt: merre repüljön.

A lélekharang megkondul - de

képtelen ezt a szándékosan szakított léket:

hatalomtechnikai okokból 

a talaj biztonságába ékelt,

láváig nyíló szakadékot -

képtelen áthidalni szavaival 

a jó szándékú harangöntő.

A lélekharang megkondul - de

mit ér, ha csak a harang szavának ismerői 

kapják fel a fejüket a gépi hangömlésből

alig kihallatszó,
ismerős zajra?

Alávalónak

hívod - ösvényt nyitsz

a zokogó talajba.

- a legfontosabb komplementere A forrás ciklusában a Találkozás egy teljes emberrel
- fontos vonatkozásaiban ide vág egy május elsejei fanyar köszöntő,
- egy Weöresnek szentelt kis epigoni, a Lenni
- teljesen másért és máshogyan Az ifjú Simon, s ide (is) pontoz Az ifjú ara
- itt a helye, Amit magamban kellene tisztázni végre (hiszen e nézőpontból csak magam van)
- a harangszó idehúzza az Andrej Rubljov filmről szóló esszét
- a repülő elme és egy mozis találkozás (egy fiatal emberrel) ide kéri a Berlin felett az égről szóló írást
- s végül itt is szerepet kap az Ifjúság

A szárny - Hullámok és tenger

Lucien Hervé képe

Hullámok és tenger
A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Égtenger zúgó

hullámverését sem

számolják a tollak.

*

Jó tudni, hogy van

kijárat. Egyszer biztos

kibújunk rajta.

Ragyogásözönben fürdik a nappalink -
a lakótelep partját nyaldosó erdősávot
nyaldosó ködtenger felett kinyílt az ég.

Látod a tengert. Panelhullámok lassú
verődésében fajod dagályát. Ahogy
bármi létezőből gazdasági tényezőt,
invazív magából égnek csapódó
horizontális Bábelt növeszt a Koponya
vékony, szilárdult felszínén.

Látod a tengert. Kilehelt lélegzetek
lecsapódó melegét: a ködöt. Ahogy
bármi létezőből létezés mellékterméke
ömlik - egy másik formában, mint az
alapja. Hónapokat tölthetnél azzal, hogy
egyszerűen gyönyörködsz a Koponya
egét borító víz formáiban.

Látod a tengert. Azt a tengert amit
tollak alatt lüktető akarat jár be. Ahogy
ideverődnek erkély partjára az
aprócska éhek. Ugyanaz a hullám
sodorja ide őket, ami körbe-
keringeti a Koponya körül
gondolatok szárnyfesztáv-
albatroszát.

Látod a tengert. Mit tehetnél mást:
hallgatózol. Számolod szíved
ütemében a hullámverést.

- ami vers-pár legelőször ide kéri magát, A férfi, aki a tengert és a Nő, aki a tengert - elsősorban Németh Krisztának, meg Marlának köszönöm (s persze Kőrösi Zoltánnak...)
- aztán ide tekint az Ismerős, idegen part (alatta bőséggel a tovább vezető utak linkjeivel)
- egy közelibb meglátás nyitja a Beszörfözhető tengert
- egy tükörrel ugyanígy nyílik az Önarckép
- ide figyel Studiolum fordításában Wysława Szymborska verse és a válaszom rá
- s végül ide (is) kacsint az Entrópia

A szárny - Mindentudó, mindenható, mindenütt-jelenvaló

a képek: African Doors - via Walid Nayif

Mindentudó, mindenható, mindenütt jelen való

Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármilyen kérdésedre biztosan tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az „egy”-nél is egyszerűbb.

Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s talán meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne: az életbeli sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg hétköznapi munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli, teljes működést viseli.

Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezőig, a kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába foglal.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Mindentudó

Földben giliszta

lassú röpülését csak

érett Hold látja.

Föld lassú repülését

érett Hold látja -

de nem figyeli.

Mindenható

Tekintetedbe
vetted a megtelt Holdat -
onnan fénylik ki.

Hold nem festi arcod
kapujára 'mit ne
engedj be' rajzát.

Mindenütt jelen való

Nem az, hogy Hold ajtón,

vagy ajtó előtt, vagy

mögötte bújva.

Ez a 'mindenhol'

Hold azt jelenti, amit

az a 'sehol' Hold.

- szavakba fűzött nyugalommal ide beszélget egy Fekete Anna verssel a magamé

- sőt, Anna kötetére írt recenziós versem is (természetesen készült prózaváltozat...)

- az átiratok közül ide kacsint Fan Ho képeivel A forrás ciklusából A képzelet

- egy beszélgetés a terek görbületéről

- valami a szerelemről, ellenpontul: ahogy sehol

- egy beszélgetés Takács Zsuzsával, hazatérhetetlenségben is daccal

- s persze, hogy ez a meglátás nincs Tarkovszkij nélkül - Stalkerét már ajánlottam, de itt is szerepelnie kell...)

A szárny - Meztelenség

Jeffrey T. Larson

Meztelenség

A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.

Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.

(Weöres Sándor: A teljesség-felé)

Annyira bízni

benne - hullámok hátán

nem ő veszik el.

Annyira bízni 

benne - hullámok közül

is ő jön vissza.

*

Hullámok hátára

elveszni bízni; ha

visszajön, ha nem -

nem a part. Nem a

fény. Nem a figyelmed.

Kavics. És csobbanás.

- szoros összefüggésben a Fehér Trilógia Teljesség-átiratával (szintén J. T. Larson képeivel)
- ide szól a Tapint
- ide a Szkafander, Ana Blandiana és Horváth Kriszta belehímzéseivel
- ide a Kapualj a melegben, a gondolat gyökéért Biedermann kisasszonyban tartozom hálával
- végül egy beszélgetés Natalie kisasszonnyal - Baricco Mr. Gwyn című regénye kapcsán (amiről született prózai dolgozat is...)