Befejezés és utószó

A felborult poloskát, akit stabil oldalfekvésbe helyezett egy arra járó ugrópók, egy legyecske szájon át lélegezteti (a kis buta, nem tudja, hogy a poloskák a potroh oldalán vesznek levegőt), egy másik légy pedig lelki támaszt nyújt. Ja, nem...

Macaroeris nidicolens - Fészkes ugrópók poloska zsákmányával, pákosztoslegyekkel

A valóság: Az apró ugrópók gond nélkül elejtette a majd háromszor nagyobb poloskát. Nekilátott az ebédnek, de a jelenetet észrevéve keselyűként jelentek meg a pákosztoslegyek, melyek a ragadozók zsákmányainak testnedveit szokták dézsmálni.

(Ujvári Zsolt fényképfelvételei és leírásai)

Befejezés

Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.

Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért.

Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Csönge, 1944-45

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Én ugyanekkor

pákosztoslégy voltam

(mondjuk úgy: legyek)

a saját, nem érdemelt

pukkadásig telésben.

A jóllakott pákosztoslégy (Milichiidae faj) potroha már majd szétdurran, de valószínűleg ritkán adódik alkalom arra, hogy ennyire jóllakjon. Nem átallott egészen a meglepett fészkes ugrópók (Macaroeris nidicolens) csáprágói közül szívogatni a poloska nedveit!! Elképesztő találkozásnak voltam tanúja, figyelembe véve, hogy a légy méretéből adódóan is potenciális préda lehetne...

Ugyanakkor a

légy sem lehet teljes és

dugig jóllakott.

(Sanyika! Engedj

kipukkadásig közben

Bélához férni!)

Budapest, 2014-21

(Hegyi Zoltán Imre: Teljesség-átiratok)

- egy fontos idevágó van, az első kötetem kódája, Sárosi Ervin képével




Utószó

Amit A teljesség felé kommentárjainak fogalmazása közben megtanulhattam, azt valójában nem tartalmazzák az átiratok. Ne tessék világkifordító trükkökre gondolni - de ajándékszámba megy, ha egy ilyen csinálás közben az ember ennyiszer kifordíthatja önmagát. Számomra ez a blog-kötet nem elsősorban produktum, irodalmi teljesítmény, hanem egy meditációs objektum, amire nap mint nap visszatérhetek. Nyilván alakul is - nem véstem kőbe. Úgyhogy ha olvasóként tetszik valami, és így tetszik, ahogyan van, mentsd le innen. Vidd, ahova akarod. 

A kommentárok fogalmazása közben igazából belenézhettem a saját megértési (adott esetben félreértési) folyamatom tükrébe. Nagyon sokszor nem tetszett, amit ott láttam (itt láttam? Látom? Hiszen látszik...) - szeretnék néhány belém száradt zárványt újfent élővé tenni (és nem úgy, ahogyan egykor, mikor már befejezettnek hittem, 2019.03.03. napján versbe fogalmaztam egy kedves barátnak). És szeretnék lezárni néhány, eddig folyamatosan nyitva hagyott (nyitva felejtett?) lehetőséget, amit ez a csinálás tárt fel a maga kellemetlen, nyers valójában. Hiszen akinek a tanítása ebben A teljesség felé tett eltartó kirándulásban Weöres Sándor szavain át megnyilvánul: Hamvas Béla a megvalósítás követelményével állt elébünk. Csak a válik valódivá, amit megvalósítasz...

Minden különösebb további jelzés nélkül formálódik (alakul át, ahogy ebben a 2021 decemberéig tartó időszakban) ez itt - mert (s ezért ne haragudjon az a néhány kedves olvasó) nem a reakcióitok fontosak, hanem az, ahogy a rámutatások által tanulok. Ez a kommentár-folyam valójában egy nyilvános olvasás volt - némi belemormogással az olvasottba. Nem is akar többet. Az átiratok sem tudnak (és nem is akarnak) többet, mint az eredeti. Ez nem a teljesség. Ez még mindig csak a felé... De önmagában örömmel tölt el, ha (így, ahogyan látod) tényleg elindultam.

shizoo

Itt a vége. Fuss el véle.