A létezés egyetemes összefüggéséből kiszakadt, egyéniségbe-zsugorodott mai ember hamarosan el fogja veszíteni egyéniségét, de nem fölfelé, hanem lefelé. Minthogy nem bír egyéniségéből kiemelkedni, hát alája-rogy. Nemsokára hatóságilag szabják meg, hogy melyik vezetőembernek képét kell a falra akasztanod, milyen könyveid és egyéb tárgyaid lehetnek, mit ehetsz ihatsz és mikor, s nemcsak a munka, de a szórakozás is kötelező lesz, megszabott módon és megszabott időben; s az egyéniségük alá süppedt embereknek ez tetszeni fog. Miután az európai ember ezer évig úgy volt egyéni, hogy személyes szeszélyeit az egyetemes lehetőségekkel szembe-feszítette: most a szeszélyekből alakult ördögi rend nemcsak az egyéniségét, de az emberi létét is maga alá temeti. S a mai ember ezzel elégedett és boldog lenne, ha körötte az ól nem imbolyogna szakadatlan.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Emotikonok
gépi templomában kép -
mosolyogj!
Kiszakadt. A megszabás is kiszakadt.
Meg se szabják - magadtól, szabatlan módon-időben
emeled életedbe az adatátviteli sebességet
romlékony hordozókon. Önként akasztod faladra,
kezedbe az előre tervezetten pusztuló képhordozót:
kezedbe az előre tervezetten pusztuló képhordozót:
házi oltárt - egyre látványosabb és egyben direkt
roncsolt, avuló kivitelben.
Vezérünk portréja interaktív és összetett -
hordozza magán önnön kritikáját is:
karikatúrát is fogyaszthatsz. A rész vételéből
- jó a vétel - bármelyik részt. Valamelyik tetszeni fog,
ha más nem, akkor az érem-éle vékony képernyő.
Miközben - úgy reméled - fogyaszt téged is, éppen
most fogyaszt valaki téged is.
Nem kötelező. Rosszabb. Szabadon választjuk a
Vezért. Aki aztán az érdekünkben a képünkre,
a képernyőnkre ül. Alacsony és buta állat
vagyunk, akiket simogat a látvány, miközben
a vályútól ekéig köztes állapotában töltjük
töltekezzük a rabidőt.
Szeszélyekből alakult ördögi rend,
önmagát formálja - azaz mi formáljuk olyanra,
ami nekünk tetszik a legjobban. Vezérünk
választott zsarnok, mi nézzük: szaladgál
huszonketted-magában tömeg-hangorkánban gurulka
gömb után, vagy gyilkol és nyomoz, amíg el nem
kapja magát. Vezérünk reality show.
Elégedett és boldog nem vagyunk. Az ól
imbolyog és naprakészségünk, a szarj bele,
ne nézz vissza, mosolyogj szentháromsága
egyre kevésbé óv a szédüléstől - bár Vezérünk
vakítóan éles képernyő-árnyékában bizonytalan:
reng a föld, vagy csak mi nem ittunk
még a látványához eleget.
- már ajánlott, de igen lényeges média-tükör, tehát idevág a Meskete-slam, aminek időközben lett egy nézhető-hallgatható (igazi slam-) verziója is
- a Beszélgetés a beszélgetésről, ahol Takács Zsuzsa Egy körúti kávézóban című versével, a szerzőnek a versében benne feltűnő Vak Reménnyel való beszélgetést nézem - oldal-tükrön át
- s végül álljon itt a magam egyéniség-paródiája (ami alá süllyedek, ha...), a Kritikus (úr), Oleg Csubakov gyönyörű képével; az élet (a halál) időközben elragadta a macskát, a megtekert távok is hol nőnek, hol fogynak, de az alap-attitűd ugyanaz...
- már ajánlott, de igen lényeges média-tükör, tehát idevág a Meskete-slam, aminek időközben lett egy nézhető-hallgatható (igazi slam-) verziója is
- a Beszélgetés a beszélgetésről, ahol Takács Zsuzsa Egy körúti kávézóban című versével, a szerzőnek a versében benne feltűnő Vak Reménnyel való beszélgetést nézem - oldal-tükrön át
- s végül álljon itt a magam egyéniség-paródiája (ami alá süllyedek, ha...), a Kritikus (úr), Oleg Csubakov gyönyörű képével; az élet (a halál) időközben elragadta a macskát, a megtekert távok is hol nőnek, hol fogynak, de az alap-attitűd ugyanaz...
Most épp nőnek megint a tekert távok :)
VálaszTörlésAz eredetileg ide gondolt haiku:
VálaszTörlésÖlbéli társam
nézd, mit vettem! Vezérünk
mellszobra gipszből!
Átalakult, mert ennek a dekódolásához ismerni kell Lénard Sándor Római történeteit.